Verseim
1980-1995

1. Gondolatébresztő

Élni oly könnyű, de sokszor nehéz,
ki boldogan akarna élni, az merész.
Sokszor nézel rám, de nem látsz engem,
s néha fáj, ha fogod a kezem:
mert mellettem vagy, de nem jössz velem.
Szeretsz, de már rég nem tiéd a szívem,
s lelkemet is lassan elveszítem,
gyorsan elmegy minden, főleg a kedvem.

Érzések ciklus - 1990. november 26.


2. Tíz Forint története
(eposz 23 versszakban)
... de szeretek mosogatni című népdalra ...

Néha, hogyha suli vége,
s senkinek sincs ahhoz kedve,
hogy egyből haza bandukoljon,
pénztárcánknak kell, hogy fogyjon.

Ugyanis a kóla drága,
Huszonkét forint pohárja.
De nincs ám mindenkinél mani,
egy embernek kell hát állni (a cehhet).

Tehát vár a Zöld Szemafor,
ez a vonat nem zakatol,
megismerni onnan lehet,
hogy a srác ott mindig nevet.

A lány mindig kutyával van,
a Livi meg félelemban,
ugyanis csak magát félti,
hogy a kutya majd megtépi.

De a kutya csak ül nyugodtan,
a vendégektől elbágyadtan,
s eszébe se jutott soha (még csak az se),
hogy a Livit megszagolja.

A srácról még azt is tudjuk,
hogy oly szerelmes, mint az ágyú
csak akkor volt (réges-régen)
mikor gimnazista volt a lelkem.

Ide szoktunk hát kiülni,
jókat szoktunk még füstülni (már aki),
szép hercegünk akkor jöhet,
ha valakinél talál tüzet.

Livi szerint nincs még vége (a versnek),
jussunk tehát a kettőre (egyről).
Pontos menetrendünk nincsen,
az se baj, ha pénzünk sincsen,

Ugyanis a Jakab Sára
szívesen fizet kólára,
de beugró nélkül nem megy,
az előleg fejenként egy ...

olyan vicc, mely nem hangzott még
Házibarátunk szájából,
ilyen viccre márpediglen
úgyis hiába pályázol!

Bea mindig bosszankodik,
mert a Feri borzaskodik,
hogy ő nem jön velünk együtt,
nem bírja a cigit, füstüt.

Zsófia, ki mindent elhisz,
már amit csak hinni lehet,
s ha az étlapot meglátja,
nem fog kérni ivólevet.

Ugyanis a kóla finom(abb),
igaz, nincsen benne semmi,
azon szoktam kiakadni,
hogy érződik néha gumi.

S míg szerelmesen nézek egyre,
Ő érzéketlen, mint egy kecske.
Most már csak a rím hiányzik (mármint a kecskerím)
Jézusom, rámjött a csuklás.

És miután elolvasta (a verset),
kecskebőrét sutba dobta,
bátorságot is merített,
míg engem meg leterített.

És abban a pillanatban,
mikor nyelve volt a számban,
se köpni, se nyelni nem volt
erőm ahhoz, hogy a csókot

kellőképpen kiélvezzem,
mert csak az járt a fejemben,
hogy a rendőr ott mögöttem
mi a fenét néz felettem.

Talán morbidnak tűnik most,
amit itt leírtam nektek,
folytatását majd csak akkor,
ha megtudom, hogyan csókol ...

Livi kiadta az ukázt:
Megtiltom, hogy oda elmenj!
De nem hozta reám a frászt,
akkor is el fogok menni!

Mindenki a saját kárán
tanulja a dolgokat,
seggreeséseknek árán
szerezzük a foltokat.

Egy csókba még nem halt bele
tudomásuom szerint senki,
akkor tehát ne szólj bele,
úgyis rá fogok majd jönni,

hogy mit nem lett volna szabad
ilyen sietősen tenni,
de ahhoz a hibákat is
muszáj nekem megismerni ...

... Miután a hibákat is
alaposan megismertem,
Livi szerint nincs más dolgom,
befejezem hát a versem.

(Étlap a Szemaforból)
Ám még mindig nincsen vége,
teríts étlapot eléje!
Én az árát nézem nyomban,
bár nincs soká forgalomban.

68 Forintért lássuk
mit kínál, mint ital, jaj hukk!
száz lábúnak száz az ára,
vissza is jön a torkába,

annak aki mindig ezt,
sőt még sok más féle szeszt
vesz és meg is issza nyomban,
bár már azt sem tudja, hol van ...

Életképek ciklus - 1990. november 2-nov.10.


3. Vakon születni
(trilógia 1. rész)

Két fiatal boldogan vár,
születőben van egy baba,
ha lány lesz, majd: Nikoletta,
ha fiú lesz, akkor: Mika.

Két óra az nem sok idő,
bár nem így érzi az apa .
S két hét múlva boldogan megy
egy kislánnyal együtt haza.

Eltelt egy hét, aztán három,
de nagy volt az aggodalom.
Niki figyel minden zajra,
de a szemét nem forgatja.

Rohannak az orvosokhoz,
de a lelet nem sok jót hoz.
A kislánynak vakon kell majd
kis életét megszoknia.

Szülei már nagyon várták
első szavát az utódnak,
de jókedvüket ez tépte szét,
a lány így szólt: Sötét! Sötét!

Kis kezével apránként
felfedezte a világot,
élt egy szép kis virágszélként,
kitől elzárták a Napot.

A szavakból többet értett,
mint más egy tekintetből,
tudta mi a jó, a rossz tett,
Mindenkit szeretett szívből.

Életképek ciklus - 1991. május 28.


4. Vakon szeretni
(trilógia 2. rész)

Vakon tanult meg szeretni
erdőt, mezőt, napsugarat,
s tapintásról felismerni
kedves arcot, hosszú hajat.

Egy szép nyári délelőttön
megszólította egy mély hang:
Kedves kislány, kérlek mond meg
neked mit jelent egy kaland.

S a fiú elbeszélte,
elhagyta a barátnője,
A lány meg csöndben hallgatott,
amint a fiú motyogott ...

Két év óta együtt járnak,
s a lánynak beteljesült
minden álma, kék szemével
sötétbe néz, de szép világba.

Minden héten együtt vannak,
s amit a lány nem láthat,
segít a srác elképzelni,
tapintani, érzékelni.

Szerelmüknek nincsen gátja,
bár a fiút nagyon bántja,
hogy kedvese nem láthat mást,
csak sötétet, örök homályt.

Néhány boldog hónap után,
együtt mentek szüleikhez:
Adják jóváhagyásukat
egy szép családi élethez ...

Életképek ciklus - 1991. május 28.


5. Vakon szenvedni
(trilógia 3. rész)

Hosszú töprengések után
nehezen, de eldöntötték,
bármi lesz is ezek után
vállalnák egymás gyerekét.

Nehéz volt ez nekik nagyon,
orvosaik tanácsára
hogy a szülés majd ne fájjon
Niki befeküdt kórházba.

Fárasztóan telt a hónap,
míg a kisded nagyoddodott,
sírva ment csak az anyának
vakon várni a magzatot.

Eljött végre a pillanat,
izgalomban folyt a műtét,
megengedték az apának,
hogy láthassa fia jöttét.

Hirtelen egy sikoly szakadt
a feleség torkából ki,
s ájulásából ott
nem is tudott felébredni.

Öt nap telt el várakozva,
Jó vagy rossz hír? - ez a gondja
az apának, nem hiába:
igen, igaz, lát a fia!

Másnap hajnal Niki ébred,
s nyitott szeme el-elréved.
Meleg karján ott a fia,
s csoda folytán ő is látja ...

Életképek ciklus - 1993. február 19.


6. A matek házi

Ha nem érted a matek házit,
és mégis mindenki rád számít,
Ne idézz régi hősöket,
Ne kérdezd akkor se ősödet!

Hisz a dolgokat ő sem érti,
de tekintélyét féltve félti,
s ha butaságától begorombul,
még kaphatsz is tőle jobbrul-balrul.

Ha egyszer a matekot mégis érted,
mutasd, hogy nem és ősöd kérd meg
szépen, s míg hebegve magyarázza,
vezesd óvatosan a megoldásra.

Értelmes szemmel nézz a szemébe,
lássa, mily nagyra nőtt tekintélye,
mivel a problémát sikerrel oldotta,
ha kéred, örömmel engedl el diszkóba.

Életképek ciklus - 1989. november


7. Hazám ...

Ha meghalni kell, se rest, se bátor,
megválnikell immár a hazától?
Kérdések után kevés a válasz,
hazámtól el csak a kaszás választ!

Hallani, mit más csak gondolni mer,
otthonunkért bátran harcolni kell!
Mi lenne különben a tanyasi házból?
Hiszen válik a vakolat ősrégi faláról.

Itt adott jóanyám gyermeknek életet,
szerény fiából öldöklő hogy lehet?
Ki nem mer kezével öldökölni bátran,
szóval tanítson élni a hazában!

Életképek ciklus - 1989. december


8. Egy tiszta pillanat

Tök jó, hogy újra élek,
csodaszép, hogy újra érzek,
Talán az alagút sötétségének
most örökre vége,
s már nem lesz szükségem
gázra vagy kötélre.

Tök jó, mikor újra szép a világ,
de félek, hogy ennek hamar vége,
s újra vonz majd egy kies faág,
hogy így süllyedjek le a mélybe.

Tök jó, hogy itt vagy, csak félek,
hogyha elmész, hiába kérlek:
maradj itt, ne hagyj egyedül,
mert az egész kártyavár ledűl.

Tök jó, hogy vagytok, s mellettem álltok,
bár a hideg falaktól néha ti is fáztok,
s hiába raktunk már ezerszer tüzet,
mindig megmaradt az a bizonyos füzet,
melyben mindegyikünk sorsa betöltésre vár;
merjünk végre életünkön változtatni már!

Életképek ciklus - 1991.


9. Meglepetés
(anagramma)

S oha nem fogom szeretni őt!
O lykor tvolinak tűnik nekem,
M ost bele képzelem el a jövőt
A hogy széttörné a szívem.

S zerelmedet eltaszították,
Z árkózottabb lettél, mint még soha.
E gyszer az életben látták
R osszak és jók, hogy mint repült tova
E mlékezeteddel az a lány.
T ekinteted rabjává válhatunk,
E lképzelni is nehéz, hogy hány,
D e hányszor szabadulni próbáltunk.

M égiscsak jó melletted élni,
É rveinket elsodorta a szél.
G yakran próbáltunk hozzád érni,

A ztán megtorpantunk, mint aki fél.
Z árkózottabb talán nem is lehetnél.

O lomszíved ajtaját keressük.
R ohanó világunk rabja vagy
S oma, hosszú hajaddal szeretünk
I gy, ahogy élsz, márha élni hagy
T úlzottan elfojtott szerelmed !
?

Életképek ciklus - 1991. május 31


10. Húsvét éjjel

Húsvét volt és találkoztam Veled.
Nem tudom, álom volt-e, látomás?
De fájdalmad megosztottad velem,
s életem azóta ... más.

Vérző stigmáid bennem is fájtak.
Az érzések elhagytak. Megtisztult
lelkemben nincs helye másnak,
csak szeretetnek, megbocsátásnak.

Idegen szavakból kicsendült bánat,
úgy érzem, szemeid mindenhol látnak,
barokk stílusban zengő szavaknak
értelmet szenvedéseid adtak ...

... Első nap a távoli városban,
az óra hajnali négyet mutat.
Kabátom összehúzom fázósan,
szemem ismerősök után kutat.

Nehéz lesz, érzem, s nagyon félek,
az óra nagyon lassan ár, ha jár.
autók suhannak el, létek,
s csak őket keresem, várom már.

Fél óra múltán könnyeim égnek,
s nincs helye már a beszédnek.
A kanyarban feltűnő sötétkék autó,
jól esik, szinte lelkembe ható.

Kiszállván siettek hozzám,
s már nem jutott eszembe hazám.
Te vagy az akire vártunk?
Végre egymásra találtunk ...

Hajnali ötkor reggeli otthon,
majd kimerült alvás fenn az ágyon.
Megérkeztem, révbe értem,
s már nem annyira féltem.

Az apuka, kit Franznak hívnak,
éltetője a családnak.
Minden, amit elhatároz
boldogságot, szerencsét hoz.

Édesanyjuk nehéz gondja
az egész család lelkét nyomja,
s ha szépen kérik, nyúzzák
kosztja után minden ember
megnyalhatná a tíz ujját.

Sorrendben a nagylány jönne,
de ide kívánkozik Suzanne,
ki órákig tud telefonon
lógni a sok barátokon ...

Életképek ciklus - 1992. május 7.


11. Valentine's Day

The fire can't be without the water,
the sun can't be without the moon.
I told yesterday to my mother,
you will love me soon ...

Every night I see the stars,
every day I think about
you and me and all the love,
what about we talked a lot.

You are for me the Universe,
you are the only, who I love.
It can be for me the worst,
if you will me leave at first.

Életképek ciklus - 1993. február 14.


12. Születésnapodra

Míg gyermek voltál
arról álmodoztál,
bárcsak lehetnék tizennégy,
s álmaidnak netovábbja
volt a huszonnégy.

Hát most annyi vagy!
Vállalhatod önmagad.
Kívánhatok Neked többet, mint
még egyszer huszonnégy,
meg még egyszer huszonnégy
- azaz kilencvenhat évet ? -
Ennyi amit neked szánok,
- na nem lehetek ilyen álnok -
Legyen egyszáz, ha nem bánod!

Életképek ciklus - 1993. június 12.


13. Ó, közigazgatás mennyire szeretlek!
(szonett)

Néha, hogyha unatkozom,
- bár ez nálam nem gyakori -
gyakran azon gondolkodom,
milyen jó is ez a suli.

Furcsa szerelem ez nálam,
gyermekkorom ideálja
egy hivatalnoki állam,
mely igazgatásomat állja.

Ó, közigazgatás mennyire szeretlek!
Tudom, soha el nem feledlek.
Szemeim előtt akták lebegnek.

Remélem hűtlen nem leszel,
s többé az élet nem vesz el
aktáikhoz hű hivatalnokokat!

Életképek ciklus - 1994. január


14. Koszos gyöngyszemek

Ki vagyok én, hogy Rólad írjak,
hisz több vagy talán nálam is.
Naponta keresed kincseid, javad
s elviseled becsmérlő pillantásom is.

Megvetnek, bár szánnak embertársaid.
De tőlük hiába vársz bármit is.
Naponta rakod eléjük koszos mancsaid,
elfogadod levetett modorukat is.

Életképek ciklus - 1994. március


15. Érzések

Volt valaha
valami érzésem.
Neked is.
Segítesz megtalálni?

Rád nézve
kire gondolok,
ha önmagamat látod?

Nem kellesz,
mert hiányzol.
És én sem hiányzok,
mert kellek.

Mikor szükséges
az elégséges dolgok
elégtelen elrendezése?

Vannak dolgok,
amelyek megfoghatatlanságukkal
elérhető közegben
sem eltaszíthatóak.

Szeretném neked azt nyújtani,
amit szeretnék, ha nyújtanád nekem.
De a dolgok mai állása szerint
nem biztos, hogy lehetetlen.

Érzések ciklus - 1994. november 10.


16. Meglesett a Halál

Tegnap láttalak. Megint.
Kajánul néztél,
Mrs. Bright mögé álltál,
hogy biztosan lássál.

Szemed helyén ugyanaz
a feketeség tátong,
mely néha vonzott
egy kies faághoz.

De MOST hatalmam van
feletted, rajtad,
nem hagyom, hogy megérintsen
dermesztő ajkad.

Képedbe kiáltottam:
Már nem vihetsz el!
Csak bámult rám Mrs. Bright,
s furcsálva továbbsétált.

Halál ciklus - 1995. nyara


17. Fám

Őserdőben élünk.
Mindig nagy, erős
fának képzeltelek.
Orchidea létem
neked köszönhetem.
Kúsztam eleget,
felsebzett sok ágad,
de a virág-szükséglet
erősebb Tenálad.
Érzem már a csúcsot,
vagy inkább remélem,
csak le ne tépjenek,
mielőtt elérem.
Nem félek vadásztól,
késtől, vagy madártól,
csak hogy elszakíthatnak
szeretett, nagy fámtól ...

Életképek ciklus - 1996. nyara


18. Livinek

A világ tele van gonddal,
s Te nem nyugszol sosem,
az élet nem csak abból áll:
hogy ezt szeretem, azt szeretem.

Ha mérges vagy, tépkedsz,
vagy jobb esetben kiabálsz.
Az embereken (főleg a Ferin)
mindig segíteni próbálsz.

A levelekkel nincs szerencséd,
ezt tudjuk mind a ketten,
a bajokra a megoldást
másképp kell keresned.

Viktor után jött a Feri,
most egy "hullámon" vagytok.
Az én helyemben azt mondanád:
legyetek jók, ha tudtok!

A barátságért szenvedni kell,
s sokszor elég tudni ezt:
hogy az élet nem mindig
csupa szépet rejteget.

Hiába próbálnám
leírni mindazt,
ami benned van és amire
nem találtál vígaszt.

Arra kérlek, olyan légy
továbbra is, mint voltál,
s ha szeretetre vágsz, csak szóljál,
adunk, mit soha meg nem kaptál.

Ezért vagyunk itt a földön,
érted és értünk,
s néha-néha mosolyogj majd
mi csak arra kérünk!

Barátság ciklus - 1990. október 27.


19. Sárának

Meghalni könnyű,
születni nehéz.
Nem a szív a döntő,
hanem az ész.

Hiába gondolsz
a halálra folyton,
élni sokkal nehezebb,
mert te vagy a porondon.

Állandó reflektorok
tüzében állunk, s
hogy valaki megértsen,
hiába várunk.

Elsiklunk egymás
gondjai felett,
s már nem az a kérdés,
utál-e vagy szeret.

Hiába haragszol rá,
szereted is egyben.
De nem részesülhetsz
mindig a kegyben.

Próbál "úgy" élni,
olyan jól. És szeresd!
Ne csak a hibáid,
magadat keresd!

A virágok szépek,
de meghalnak nyomban.
A boldogságot keresd!
Ne élj örök gondban.

Sírodra virágot
ígérem nem viszek,
de emléked élni fog,
s én ebben hiszek!

Szebbet írni, ha
akarok sem tudok.
Szered azt,
akiről mindig tudod,

hogy akármilyen bajban
melletted marad,
s ha kirúgod ötször,
hatszor visszaszalad!

Barátság ciklus - 1990. október 27.


20. Mika

Még a nyáron megígértem,
hogy rólatok lesz majd versem.
Tehát akkor fogjunk neki,
Olvassa el, aki meri...

Két éve lesz még csak annak,
hogy mi egyszer találkoztunk,
de sokszor még attól félek,
hogy már többet sose fogunk.

Két éve, hogy együtt éltek,
boldog családi fészekben,
azt kívánom tehát nektek,
csak így legyen az életben.

Mert ha már a kicsi is jön,
minden éjjel fel kell kelni,
S nincs olyan, hogy tovább alszom,
mert hát tisztába kell tenni.

Nem vállalhat mindent Artúr,
segíts neki Te is Mika!
Mert hiába a férj az úr,
gyakorlat teszi a mestert!

Barátság ciklus - 1990. november 6.


21. Péternek
(töredék)

Sokat gondolkoztam azon,
hogy próbáljam megköszönni,
mindazt amit értem tettél,
most hát vershez folyamodom.

Sokszor, mikor matekozunk,
nemcsak példát veszünk elő,
egymás hibáiból többször
sokkal többet tanulhatunk ...



... Bárcsak tanulhatnék még
Tőled, mint akkor rég.
De Te már az angyalkáknak
tanítod a szép zenét.

Barátság ciklus - 1991, 1995


22. Búcsúztató

Mi írunk levelet tinektek.
Kell több, nem mond ez eleget?
Ti negyedikesként már bizonyára
megértetek sok nyarat, s telet.
De ha sorsunk panasz szavának
szívetekben egy csepp hely marad,
nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattatok eddig, szólni féltetek,
de most már nem dahat kapát
a sok tanár tinektek.
Felettetek már sok vihar elvonult,
s miattatok több tanár zárdába vonult.
Tapasztalat-cseréink záloga,
hogy ezt a sulit nem felejtitek
soha, ugyanis mi még
két évig itt ... rostokolunk,
s ebbe már bele is őszült a hajunk.
Kik vagytok?
Ördögök vagy angyalok?
Ez a kérdés
tanáraink szájából is hallhatott.
Hát jó, sorsunk gyanútlanul
feltártuk itt nektek, gondoljátok el,
mily tapasztalatlanok vagyunk,
a segítség néha elkel, ezért az "E" arra
is kér, gyertek vissza néha-néha,
mert sok gólyának kell a béka.

Érzések ciklus - 1991, Teleki napok


23. Péternek

Nehéz dolog egy fiúnak írni,
verset meg főleg,
de nem nehéz megpróbálni,
ím hát az előleg:

Szimpatikus vagy nekem,
de nehéz rájönni arra,
hogy mit kellene tennem,
hogy kerüljünk kapcsolatba?!

Egy barát mindig jól jön,
főleg, ha melletted a bajban,
szeretném, hogy sikerüljön,
ketőnkkel kapcsolatban,

hogy barátok lehessünk,
amedig élünk,
de ha addig nem is,
... legalább egy ideig!

Barátság ciklus - 1993. október 22.


24. Briginek

Nemrég ismerlek csak,
de ez nem sokat jelent,
nem rak közénk falat,
e régi szó: gyűlölet.

Közel vagy hozzám,
de nem csak helyileg,
jó, mert figyelsz rám,
s hasonlítasz lelkileg.

Barátság ciklus - 1993. október 22.


25. Jó volt veled

Jó volt veled!
Sokszor úgy éreztem,
melletted az életem
nem lehet már gyötrelem.
Jó volt veled.
s néha, mikor ott álltál
szemben velem, a falnál
kisfiús szemeidben
fel-feltűnt a félelem.
Jó volt veled.
Segíteni nem tudtam,
s remegtem a karodban,
mikor magadhoz öleltél.
Jó volt veled!
Nélküled most üres lett
egyszerre minden. Minden.
De tudom, hogy mint egyszer régen
szükséged lesz rám még. Érzem ...

Érzések ciklus - 1990. december 15.


26. A magány



Magányomban néha
még mindig téged kereslek.
De kezemet hiába nyújtom feléd,
téged már el nem érhetlek.

Magányos falak között
csak a szívem magányosabb,
s felröppenő sóhajom
téged már meg nem hat.

Sötétben vagyok, de látom,
segítő kezek nyúlnak felém,
nyúlnék én is feléjük,
de bilincsként szívódtál belém.

Sírnék, de könnyeim
befelé ömlenek,
ellenszere te lennél
csak, fájó szívemnek.

S néha, mikor mégiscsak
kisüt pár órát a nap,
akkor is csak rág gondolok,
mindhalálig tied vagyok!

Érzések ciklus - 1990. december 17.


27. Tacsi


Még nem is tudtam, hogy vagy
már szerettelek,
így ismeretlenül foglaltam
imáimba a neved.

Elképzelt mosolyod
most valóra vált,
s nem kell többé álmodnod
ahhoz, hogy lásd:

Minden csepp véremmel
s tiéd vagyok, csak a tiéd!
s ha megkérsz, örömmel
leszek örökre is tiéd.

Érzések ciklus - 1991. január 22.


28. Töredék ... (talán hozzá)


Tegnap a házunk előtt
ment el ő, s a délután
komor hangulatából
jókedvű lettem és vidám.

Míg közeledett szőke feje
az ablakunk alá,
szívem boldog volt és remélt,
tán miattam jött, a kedvemért.

Érzések ciklus - 1991.


29. Szeretnélek szeretni!


Szerettél, s én mégis eltaszítottalak,
én voltam a mágnes, de nem akartalak,
most, hogy többet már nem találkozhatunk,
szeretnélek, s füledbe súgnám, még megbocsáthatunk.

Most, hogy arra gondolok, talán
én rontottam el az életed,
s ha nem találkoztunk volna,
viszonozták volna szerelmed.

Soha mást sem hallottál tőlem,
csak hogy: tűnj el, kopj már le,
most már megbántam mindent.
Őszintén néznék szemedbe.

Szeretnélek szeretni, de úgy
hogy az már fájjon, fogni kezed
oly erősen, hogy lepjen el az álom ...

Érzések ciklus - 1991.


30. Csak vágy volt, semmi más


Nem ez volt.
Ez nem az volt.
A vágyat összetéveszteni
bűn azzal, mi
nem szerelem.

Nem ez volt.
Ez nem az volt.
Hiába hazudtunk egymásnak
vágyat, ez nem
volt szerelem.

Nem ez volt.
Ez nem az volt.
Gyengéd szavakat ugyan kaptunk;
nem igazgat, s
nem eleget.

Nem ez volt.
Ez nem az volt.
Másvalamire vágytam akkor,
szeretni, s
szeretve lenni.

Érzések ciklus - 1992. szeptember 21.


31. I met you once


Csak ültél.
Szőkeséged, hosszú hajad
azonnal magával ragadott.
S nem kerestünk rá okokat,
hogy magyarázzuk a szavakat.

Csak néztél.
Szemünk sugarából egy légy
zavartan keresett kiutat.
Nem is kérdeztem, hová mégy,
mindketten ismertük az utat.

Kérdeztél.
S nem mindig válaszoltam.
Te sem merted felfedni magad.
Kit érdekel már a múltam,
ha vágyó szemed reám tapad.

Elmentél.
S ki tudja, mi történt veled?
Mindketten akarjuk, jól tudod,
mégis elvesztettem kezed.
Istenem, a szemed, a kezed ...

Érzések ciklus - 1992. október 8.


32. Liebe


Fühlst du, was ich fühle ?
Siehst du, was ich sehe ?
Hörst du, was ich höre ?
Weist du, dass ich liebe ?

Ich liebe deine Haare ,
ich liebe deine Zahne ,
Ich liebe deine Stimme ,
Weist du, was ist Liebe .

Liebe ist kein Wunder ,
vor allem ist es schöner ,
Schöner, als die Sonne
Verstänst du diese füher ?

Érzések ciklus - 1992.


33. Rímtelenül


Régen nagyon sötét volt,
s félve menekültem,
karjaidban megremegtem,
részemről ennyi volt.

Számodra nem volt több
egy szokásos kalandnál .
Kikkel csaltad meg Őt?
Hiába is számolnám ...

Múltak a napok, de hiába
vártam kedves cirógatásra,
rendes voltál, udvarias,
de hol volt az érzelem ?

Talán még soha, soha
nem szerettél senkit
csak magadat, noha
megtarthatnál bárkit,

ha egyszer kimondanád,
amit a másik hallani,
érezni akar, s megtudnád,
hogy az is fáj , ami ...
... a másik elől rejtve maradt!

Nem érdemled meg ,
hogy rímbe foglaljalak.
Csak azt kívánom neked,
hogy úgy szenvedj, mint én!

Érzések ciklus - 1993.febr.18.


34. 1993. január 6. - április 16.


Tele vagyok kétséggel,
félelemmel, sejtelemmel,
szerelemmel.
Mindent, amit adtam
- hogy egyedül maradtam -
felbontatlanul visszakaptam.
Fáj, mert van ami fájjon:
a szívem - tik, tak - lassan dobban.
Nem veszek levegőt,
hogy még jobban fájjon; megdobban.
Az élniakarás elnyomja a szerelmet,
és itt hagyja bennem a félelmet.
Nélküled éppúgy nem tudok élni,
mint levegő nélkül ... Lélegezni!
Mintha nevedet mondanám ki,
pedig ez is csak egy ige, akár az élni.
Szerettem leírni ezt a szót: szerelem.
Most társul hozzá két megvetett
f-betűs: fájdalom s félelem.
Hosszú pillanatok után
levegőt venni - lehet olyan jó,
mint Veled lenni ...
Veled ... Szerelem ... Lélegezni
Tik-tak, tik-tak ...
Dobog tovább. Miért csak ennyi?!?

Érzések ciklus - 1993. április 16.


35. Válasz


Csak tudnám, mi az, amit érzek
- tiszteletet, szerelmet? -
Magamba zárnám gyengeséged.

Sebezhető vagy, hisz megszülettél
Kérdezni sosem mertél.
Válaszolni Neked ki fog?

Mindent elronthatok, tudom,
válaszommal elriasztalak,
mégis ki kell mondanom:

Gyenge vagy, mert embernek születtél,
erős lehetsz, mert engem szeretnél,
s a szerelem lépcsőin sikerülne talán
együtt túljutni a gyengeség falán.

Érzések ciklus - 1993. május 19.


36. Ferinek


Mondd, lenne kedved velem járni?
Kérdi az Orsi a Somától,
Ugye lehetünk barátok?
kérdi a lány a párjától,
Eljönnél velem moziba?
kérdi a fiú a lánytól,
Csak én nem kérdezhetem meg
hogy mi a baj, ki bántott ...
Elrejted a bánatodat, s álarcot hordasz,
Hát nem látod, hogy pofonokat nem mitőlünk kapsz.
Értsd már meg, hogy baráttól elfogadni semmit sem szégyen.
S számíthatsz ránk, bármi lesz is, míg csillag van az égen.
Küzdeni fogunk érted, hisz nem magunk vagyunk,
s akármi lesz is értsd meg: Barátok maradunk!
Szeretném, ha megértenéd, amit most érzek s
félretennéd egyszer végre fiú-büszkeséged.
Pénteken szóba került valami, amit sehogysem értek,
hogy lehet az, hogy a Piros és az Orsi többet tesznek érted,
ugyanis az életed feltártad ott nékik, nem így érzed?
Hisz hozzánk nem voltál soha oly őszinte, s talán az fáj
a legjobban, hogy megértened mért oly nehéz: barát az, ki
barát a bajban. Ismerd fel azt, ki társad lenne minden
vészben; nem pedig csak akkor barát, ha te állsz épp a fényben.
És ezt hidd el,nem féltékenység diktálja nékem,
de muszáj volt leírnom, ami nyomta a szívem.
Ha úgy érzed, hogy mindez hamis, teljesen másképp érzel,
akkor vess ki minden szót fejedből, tépd szét puszta kézzel ...

Érzések ciklus - 1989. október


37. Költői levél a múlthoz ...


Szeretnék veled lenni,
régebben el sem tudtam képzelni,
hogy a szeretet utáni vágy ily erős és maró lehet.
Bánt a lelkiismeret, mert jó sosem voltam veled.
Bárcsak pótolni tudnám az elmulasztott simogatásokat.
Már nem venném ki kezedből a cigit, hagynám,
hogy rám fújd a füstöt, s leheleted által
újjászülethetnék. Tudom, hogy még lehetsz az enyém,
de úgy már sosem, mint akkor ott a kórházi ágyon,
emlékszel? Az üres kórterem fehérre meszelt falai
gyengéden verték vissza hangod, s ölelésed. Bár
tűntek fel új fiúk, olyan mégsem volt egyik sem,
mint te. A becsülésed által most nő lehetnék,
nélküled egy ember vagyok, csupán egy ember; bár
érző, mégsem igazán élő. Már elfogadnám tőled
lopott kis ajándékaidat, hogy ezáltal bűnrészes
legyek, s a börtön kopár falai között veled
oszthatnám meg létemet.

Érzések ciklus - 1991.


38. Költői levél ... Szemaforhoz


Mondd, hogy tehetted ezt?
Akárhányszor szükséged volt rám,
én mindig melletted voltam.
Utolsó találkozásunkkor annyit sem mondtál:
Nézd, elmegyek ...
Hogy tehetted ezt?
Fájdalmam súlya lehúzza lelkemet,
s a vágyakozás köréből ki nem törhetek.
Várlak, még mindig várlak!
Ugye visszajössz? Legalább annyit mondj: Viszlát!
Oh, mért tetted ezt?

Jobb lenne, ha semmit nem éreznék ... pedig most úgy érzem magam, mintha kisgyermekünket is itt hagytad volna. Elmentél nélkül , pedig ez a gyerek kettőnkből született , benne van az összes örömem, bánatom, fájdalmam s irántad érzett érzéseim. Most elmentél és nyakamon maradt minden. Ha lenne kivel megosztanom. Te az én bánatomat sosem vállaltad magadra, most kettőnk helyett cipelem a lelkem. Minden sor, minden betű a te nevedet égeti a lelkembe. Nélkülem nem lettél volna, s én nélküled nem lehetek. Vágyom rá, hogy simogass, dédelgess ; nem kell már, hogy szeress. Vágyom rád ! Kellesz nekem ! Mit csináljak, ilyen lesz életem ? Ólomsúly húzza le szívemet, pedig nem is voltál igazán az enyém , meglehet. Mindig csak a maradékot kaptam belőled, bár az elég volt nekem. Most hiába lesem az ablakot, reményem sincs arra, hogy valaha még találkozhatunk. Remélem boldog leszel, olyan boldog, mint én voltam, mikor fájdalmasan hideg tekinteted én melegíthettem fel. Ezerszer köszönöm Istennek, hogy a közelében lehettem, hisz ő volt az életem. Ígérem, hogy szerelmünk záloga örökre szívemben marad, mégha annak súlyától a szívem le is szakad. Ég veled , s egyszer ha mégis találkozunk, ígérem nem mutatok semmit abból, hogy mi egyszer összetartoztunk .

Érzések ciklus - 1991. május 28.


39. Július 26-28.


Úgy szeretném leírni, amit irántad érzek:
Szerelmet, félelmet, fájdalmas képet.

Gyerek vagyok hozzád, de felnőttként csodállak,
Gerincemen ezer hangya futkároz, ha látlak.

Unatkozom nélküled, pedig nem is vagyok egyedül.
De ha arra gondolok, hogy elmész, az egész kártyavár ledűl.

Összerakosgatott emlékképekből táplálkozom
s állandóan reménykedem, veled még találkozom.

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek:
Szeretni fájdalmas s néha szenvedni kell.

Szerelmem zálogául fogadd el kérlek
ezt a fájdalmasan meggyőző napsugaras képet.

Tudom, hogy te nem sírsz, rosszabb az annál,
hogy bánatodra enyhítést csak az alkoholnál,

e bódító, de lassan ölő méregnél találsz.
Pedig talán csak annyit kellene tenned, hogy felállsz,

s elmondod fájdalmad annak, ki legjobban szeret;
Édesanyád, édesapád s előttem: a te Istened.

Esténként kulcsold imára kezed,
s csak annyit mondj, mint Ady:
Istenem, istenem, istenem!!

István ciklus - 1991. augusztus 14.


40. Mondd ...


Figyeljetek egy pillanatra!
Nem kerül nagy fáradságba.
Kibírjátok.
Bírjátok!

Egy életen át hallgattátok,
Mondjátok: még nem unjátok
A végszavakat?
Szavakat?

A régi, szép, megunt álmokat
kidobni nem nagy áldozat.
Márakinek.
Akinek ...

Összetört, megalázott szívek.
Szerinted kell valakinek?
Mondd, kinek?
Mondd ki! ....

István ciklus - 1991. augusztus 31.


41. Szerelem


Elmész egy évre
S köztünk mindannak vége
ami nem is volt:
SZERELEM

Emlékezz arra,
hogy egy nyári éjszaka
beszéltünk róla:
SZERELEM

Egyedül leszel
Oh, kinek mondod majd el
Ami nagyon fáj:
SZERELEM

Nézd a csillagot
Amely odafenn ragyog!
Neked hirdeti:
SZERELEM

István ciklus - 1991. szeptember 5.


42. Szerepvers



A város éjféli csillogása,
Az autópálya némasága
elkeserített ...

Elindultam, otthagytam
a szüleimet, s a múltam,
elkeserítő.

Nincs visszaút. Tied vagyok.
Egy évig. Tán belehalok.
Elkeseredtem.

Nincs már talmi csillogás.
Nincs ital és színjátszás.
Nem kesergek.

Nem kellenek holmi kis nők.
Egyszer megtalálom a nagy Őt.
Nem kesergek.

Várjatok rám, visszajövök.
Én hozom majd a szebb jövőt!
Nem kesergek.

... London éjféli csillogása,
Az autópálya némasága
fogadott.

István ciklus - 1991. október 17.


43. Csak egy pillanatod kérem


Minden múlékony,
Elillan a nap, az
év, csak egy valami
nem múlhat el:
irántad érzett szerelemem.

Túléli az a nyarat,
a tavaszt, a telet,
nemsokára elmúlik az év
csak a vágyam nem tűnik el.

Kétségbeesve kapaszkodom
lépteid nyomán, s az
utcán árnyékodat lesem,
hátha az az enyém lehet.

Néha már úgy érzem,
megfogtam, de tévedek,
s megyek tovább az utcán,
így múlik az életem.

Arra kérlek vegyél észre,
egy pillanatod add nekem.
S a telet, megígérem,
zokszó nélkül elengedem.

Más nem szerethet így,
többet már nem tudok
kínálni s adni neked,
mint nyomorult kis életem.

István ciklus - 1992. december 27.


44. Egy színész emlékére


Csak így egyszerűen
mondom el neked, amit
több szóval bűn,
egy szóval lehetetlen.

Álmodtam, de szép volt.
Lehet, hogy megfizetek érte.
Talán pár év múlva
úgy érzem, megérte.

Csillag voltál.
Fényedből rám is hullott.
Lila szájíz.

Olyan szépen fájni,
mint a szerelem,
semmi sem tud.

István ciklus - 1992. december


45. Légy apostolom!


János egyszer már megjövendölé:
Nem lesz halál, sem gyász többé
sem vesződség, sem jajgatás
Isten akarta így; az elmúlás
hosszú útján téged kérlek,
Te légy apostolom!

Tanítsd meg az igazi szerelmet!
Tedd még szebbé az életet.
sok-sok könnyes éjszakán
- szerelem vagy szenvedés hajnalán -
Tőled reméltem megváltásomat
Válaszodtól függ életem
Kérlek légy apostolom!

Segíts letörölni könnyeimet,
elraboltad már lelkemet,
egész lényem a tied.
Megszeretni az emberiséget,
ebben segíts kérlek nekem
Légy apostolom!

Örökre ciklus - 1993.


46. Több, mint tíz


Szeretlek!
Még nem mondtam senkinek.
S neked sem mondom,
hátha még elveszítelek.

Szeretlek!
Bárcsak nekem mondanád.
De te sem mondod,
ez még nem az a világ ...

Örökre ciklus - 1993. augusztus 19.


47. Óda to rózsa


Szeretlek.
Bolyongva téged kerestelek,
Mindig fellobbanó
parányi szikrákban is
téged szerettelek.

Nehéz lesz, lesz
még nehezebb is,
de te ott leszel velem.
Így válik biztossá,
boldoggá az életem.

Elszáradt a virág,
de vértől izzó az ág,
s milliárdnyi részecskéje
csak nekem hirdeti:
szerelem.

Minden csepp színétől
én is élénkebb leszek,
s csak az mondhatja szívből,
hogy szeret, aki
mindig csak én lehetek.

Örökre ciklus - 1993. október 20.


48. Címtelenül


Mennyi mindent kaptam tőled
de az kevés, amit adhatok.
Nappal is, de főleg éjjel
mindig veled álmodok.

Álmomban szép tájakon
kéz a kézben lebegünk.
Szeretlek én nagyon - nagyon
bár így múlna életünk.

Szeretnélek átölelni,
s mindig fogva tartani.
Álmomban egész lényem
tudom neked nyújtani.

Örökre ciklus - 1993. november 24.


49. Neked


Sokszor gondolok rád
gyönyörű szemed meleg sugára
örökre az enyém már.
Szeretlek, szeretlek nagyon
szívem csak terád vár.

Örökre ciklus - 1993. október 22.


50. Igen


Szeretném neked adni
ami a legfontosabb nekem ,
de nekem is kell az életem.

Másképp nem tudom
meghálálni hűségedet ,
felajánlom sírig tartó szerelmemet.

Örökre ciklus - 1994. január 17.


51. Kedves


Korán keltett a Nap.
Bár ablakomból látom,
több csillag még ragyog,
az első gondolatom
hogy szeretlek nagyon.

Szeretlek, mert vagy nekem
örökké és sohasem
s szeretném, ha boldog lenne
életünk és életed.

Örökké gyermek szívedben
létem örök nyomot hagyott
s tudom, hogy a jövőben
boldog leszel nagyon.

Én, mit tudok megteszem
bár néha rossz vagyok.
Most csak azt kívánom
Legyen boldog szülinapod!!

Örökre ciklus - 1994. szeptember 15.


52. Smaragd


Monoton magányban mohón vágyakozva,
Smaragd szemed látványában elolvadok .
Messzi tenger. Bút feledve elhajózva
Szép tekinteted mellett rab maradhatok.

Végtelen az a mélység, mely rabul ejtett,
Zavartan elfordulok, nehogy észrevedd.
Az Isteni terv számomra kifelejtett,
Anélkül szeretlek, hogy foghatnám kezed.

Smaragd szemeidet vágyakozva nézem
Jó lenne birtokolni, bűnös drága kincs!
Meleg, mély, csillogó, éget mint a méreg,
Mit Te birtokolsz, az nem volt, kincs ami nincs.

Érzések ciklus - 1993.


53. Búcsú


Sose láttam, oly fénylő csillagot,
mint ahogy a Te szemed ragyogott.
De tudom, hogy én Neked csak
egy múló, szép kis emlék maradok.

Gyermeki lelkemmel régen hittem azt,
hogy amit érzek, a szerelem maga az.
Aztán kis időt eltölthettem Veled,
bújhattam Hozzád, foghattam kezed.

Miért pont Te vagy az, ki felkeltette szívem?
Ez mindkettőnk számára rejtelem.
De számomra többé nem kétséges,
hogy amit most érzek, az A szerelem.

Nincs értelme tovább Nélküled az életnek,
ha nem lehetek Veled, nem leszek, nélküled.
Remélem Téged is vár még ily szép gyötrelem,
és felismered, hogy mi is az IGAZI szerelem.

Érzések ciklus - 1993.

---

főoldalra