Verseim
1995-2000

1. Livinek újra

Testvérem vagy talán,
hogy gondolatom kitalálod ?
Nélküled a hiány
is üres, hát nem látod ?

Fogd a kezem,
mert néha eltévedem.
És nem tudom,
ilyen legyen életem ?

Segítséged sokat számít.
Engedd, hogy én is segíthesselek!
Örökké, míg élünk,
testvéremként szerethesselek !

Barátság ciklus - 1995. október 19.


2. Nyár, tengerpart, szeretlek

Fiatalok voltunk, szabadok, bohók.
Bánatra, magányra nem adódott ok.
Voltak oly percek, mitől most is félek,
de lényeg hogy megúsztuk, most is élek.

Sohasem láttalak ilyen szabadnak,
remélem nemcsak emlékek maradnak.
Ily élmény az életben egyszer adódik,
ssillogó szemeidben most is látszódik.

Féltem, hogy az út inkább eltávolít,
mintsem szorosabb érzésre közelít.
De nem bántuk egy percét sem, azt hiszem.
Náladnélkül mi volna az életem?

Barátság ciklus - 1999. október


3. Három kívánság

Volt egyszer egy fiú, és neki egy aranyhala.
Vigyázott rá, etette, tisztogatta, szeretgette.
Egy nap ezért megkérdezte tőle kis kedvence:
Három kívánsága vajon mi lehetne?

A fiú sokat nem gondolkodott,
kérte, hogy lehessen nagyon boldog.
Az aranyhal nem igazán értette,
a fiú másik két kívánságát mi lelte?

A fiú neki csak annyit mondott,
hogy ő már attól is nagyon boldog,
hogy kedvencét kényeztetheti,
óvhatja, szeretgetheti.

Nekem sem kell három kívánság,
mert szívemnek elég annyi boldogság,
hogy veled lehetek, kényeztethetlek,
s hogy életed atomnyi része lehetek.

Örökre ciklus - 1999. december


4. Búcsú

Nehéz körülírni,
Mi a jó benne és a rossz mi.
Rossz, hogy el kell válni,
jó, mert nehéz Téged feledni.

Sok búcsú az élet,
De még sokkal több találkozás:
Barátság, sok szeretet,
néha-néha egy kis csalódás.

Az emlékezés szép,
mert sok rosszat hamar feledtet.
Hidd el, hogy ez a kép
melegséggel tölti életed.

Amit kívánhatunk,
az kevés bánat és sok siker.
Bár mi itt maradunk,
de a szívedben megyünk Veled.

Életképek ciklus - 2001. december 18.


5. Éljen soká!

Mikor volt az a nap,
amikor arra ébredtél,
hogy nincs mit tenni,
Megvénültél?

Augusztus volt, nyolcadika?
Az év talán legjobbika.
Így utólag is azt kívánom:
Sokáig élj, jó barátom!

Életképek ciklus - 2000. augusztus 25.


6. Fahéjas csillagok

Odakinn csillog mindenki szeme,
íme, a karácsony szép ihlete.
Meleg és fahéj illatú ünnep,
lenne bár ilyen szép mindenkinek!

Csillámos csendben elgondolkodom,
Neked búcsúként ezeket hagyom:
Csillagfény, melegség, sok szeretet,
Feledni ilyeneket nem lehet.

Ha majd egyszer karácsony lesz megint,
az emlékezés akkor megérint.
Ne feledd, mit elmondtam most neked:
Melegség, csillagfény, sok szeretet.

Ezekről mindig jussak eszedbe,
így már soha nem leszek feledve.
Volt sok bánat, talán még több öröm,
mondhatnék e szebbet, mint: KÖSZÖNÖM?

Életképek ciklus - 2000. december 12.


7. Fellebbeznék ...

Kérem szépen fellebbeznék,
hiszen én nem szándékosan,
a könyvelőm is, beteg lennék,
és meghalt a kiskutyám.

Mindig, mindent határidőben,
csak most először történt.
Én nem károsítottam meg,
megyek az Elnök Úrhoz.

Elveszett, mert ellopták,
valamint akkor elégett,
de hiszen csekély összeg, lám,
ráadásul a nyugdíjam is kevés.

Feleségem gyesen,
anyósom haldoklik,
nem voltam jelen
és nem kaptam meg.

Itt van, mutatom,
befizettem, elveszett,
feladtam időben, úgy tudom,
részben be is küldtem.

Nincs rá pénzem elégséges,
vigyék el a színes tévém,
leülöm, ha lehetséges,
börtönben is jobb már ennél.

Különben is miért pont engem,
az én barátom a főnök úr,
tessék nézni az országot,
én csak élni akarok !

Tisztelettel jó leszek,
amíg adózó leszek,
s megköszönöm,
ha békén hagynak.

Életképek ciklus - 1997. március 13.


8. Jégvirágok a szívemen

Csillagszórót gyújtok.
Nézem, ahogy a gyertya fénye rebben,
karácsony, szenteste van
s én egy kicsit elmélkedem.

Azt remélem, hogy lelkemet
nem a gyertya lobbantotta lángra.
Eszembe jutnak a kínos percek,
szomorú szeme zavart sugára.

Reggel, mint mindig
Ő a hideg földön ült,
biccentett mint mindig
mikor elmentem előtte,
s én fázósan sietve
szégyellősen visszabiccentettem.

Otthon ajándékokat csomagolva
bátortalan biccentése
gondolataimat véletlenül
sem engedte el.

S én pár perc múlva
az utcán, szégyellősen
hozzásiettem.
S ajándékom még kezem melegét ontotta,
mikor fagyos kezeibe
azt becsempésztem.

Nekem hozzá képest
a karácsony
ajándékot és melegséget ad.

Én csak egy kis melegséget
ajándékoztam valakinek,
akinek hideg és magányos
karácsonya lesz.
Mindegy miért.
A szeretet ünnepe van.

Életképek ciklus - 1999. december 20.


9. Karácsonyi ajándék

Hajléktalan
portékáját kínálta nekem,
melyből mindennapi
betevőjét szedi össze,
de apróm nem volt feleslegesen.

Mondtam, majd
holnap visszajövök
és veszek.
Boldog karácsonyt kívántam neki,
hogy azzal majd tovább megyek.

És ingyen elfogadja? - kérdezte.
Pár meleg szavamért
Ő akart ajándékot adni nekem.
Akinek semmije sincs.
A szeretet ünnepen.

Életképek ciklus - 1999. december 20.


10. Siralom

Direktíva ide vagy oda,
jogszabály nem mondta soha:
"Hogyha felkúsztál a székre,
lépj csak mindenki fejére!"

Részegítő hatalom ez
megvadít bár, érezd:
hogy alattad megmaradtak
a szegény Beosztottak.

Nehéz mindig dönteni,
jutalmazni, büntetni.
De mindig oda kéne figyelni:
Vezető mellett Embernek maradni!

Érzések ciklus - 2000. július 3.



11. Sós damil

Megérint a hajnal szele,
itt ébredek mellette, vele.
Szívem már a tengeren jár,
a víz csendes, itt az apály.

Sós és hűvös még a szél,
sirályok hada repked; él
az egész világ, fogod kezem
és én élvezem az életem.

Fel-felvillan a mélyből
pár aranyló, fénylő halbőr.
Feszül a damil, fogom a botot
az élet maga vergődik legott.

Hét év, azt mondják sok idő,
vízválasztó, bűvös esztendő.
A halat megfogtam, itt van nekünk:
Egy damilon függ a mi életünk.

Örökre ciklus - 2000. július 3.


12. Csak fogd a kezem

Csak így fogd a kezem,
mikor eltévelyedem.
Segítesz elviselni
nyomorult életem.

Nagy feladat Neked,
nem túl egyszerű eset.
Gyakran nevetsz, néha sírsz,
rejtett képességgel bírsz.

Bár mindig így lenne.
A bizakodás elve:
Az élet szép és csodás,
egy nagy várakozás.

Buta vers, esetlen,
így könnyű kifejeznem:
Megváltoztattál engem,
könnyebb lett szeretnem.

Barátság ciklus - 2001. január 18.


13. Elmúlás

Őszülök, fonnyad a bőröm,
testem sejtjei elöregszenek.
Múlik az élet, illan az öröm,
hajhagymáim is elfekszenek.

Régen, mi egy egész nap volt,
jelenleg csak egy pillanat.
Elérem a gyorsvonatot,
leszállni már nem is szabad.

Rohanó emberek, száguldó autók,
elektronikus és gépi csodák.
Hová tűntek a régi ajtók,
melyek a nyugodt létbe vezettek át?

Fiatalnak és boldogtalannak,
vagy öregként örülni volna jó?
De választásom nem marad,
csapódik a harmincas-vasajtó.

Volt-e értelme eddigi létemnek?
Az lettem-e, ki vágytam lenni?
Felesleges kérdéseimnek
Vajon ki fog megfelelni?

Halál ciklus - 1999. május 5.


14. Gyáva vagyok

Gyáva vagyok-e
ahhoz a fájdalomhoz
hogy itthagyjalak Titeket?

Félek, félek, félek !
"Már csak öt hónap
aztán eleresztelek".

Kell-e, hogy még
most is, most is bírjam.
Szívem nagyon ég.

Ugye nem leszek gyáva,
ha eljön az alkalom:
megtenni. Hátha.

Halál, mire vársz?
Meddig kell még várnom?
Gyere már, pajtás!

Kedvenc szeretőd leszek.
Hálás, mert megteszed.
Ugye hamar a tied lehetek?

Na, vigyél már!

Halál ciklus - 1996. április 2.
15. Halál, jössz már?


Oh, Halál
Mondd, kit miért viszel el?

Talán Isteni cinkosod
mondja meg ki a jó, ki a rossz?

Én jó, vagy rossz vagyok?
Mikor láthatom haláli vigyorod?

Halál, te vagy a rossz!
Magadra mikor vigyorogsz?

Halál ciklus - 1996.feburár 22.


16. Kérlek, hagyj!

Biztos, ami biztos:
Velem nem történhet meg.
Feszültség = folyamatos
kezem néha remeg.

Fejem nagyon tiszta,
mindent látok köröttem.
Hallom sós könnyét a
dalnak, mit szerettem.

Fényes és nem félek,
átfolyok a szobában.
Sír majdnem minden lélek,
elbúcsúzok halkan.

Visszatart valami,
Testem nincs, mégis nehéz.
Próbállak simogatni,
nem megy - porhüvely kéz.

Nehéz elszakadni
testemtől, Tőled, Tőle,
de vonz az a valami,
hív a menyegzőre.

Látom, nem akarod
elengedni a kezem.
Most lefejtem a karod:
Kérlek, hagyj elmennem!

Halál ciklus - 2000. december 1.


17. Meghalunk egy kicsit ...

Mindig belehalunk egy kicsit
minden nevetésbe, és könnybe,
ölelésbe, szeretkezésbe,
búcsúba és veszekedésbe.

Vajon mennyi kis apró halál,
mire tényleg valóban vége ?
S mibe fullad végső sóhajunk,
sírásba vagy szeretkezésbe?

Halál ciklus - 2000. november 28.



18. Múlandóság

Érezted már ízét a Napnak,
szeretted már illatát az ősznek,
de kezed már húzza a tél,
elfújt mindent a szél.

Csörögnek alattad a levelek,
szivárványba borult fellegek,
sóhajtanak a faágak,
titkot neked súgának.

Brekeg még néhányat,
mielőtt elbúvik,
pirosló aranyak
utójukat érik.

Veled is múlik a természet,
sóhajtanak csontjaid,
titkaid emlékké szenderülnek,
s lecsorogva menekülnek
- az őszi avaron -

Halál ciklus - 1996.október 4.


19. Álmaink egyszer valóra válnak

Csillogott a szeme
amikor megkérdezte:
Jól meggondoltad?

Már amikor elkezdtem
tudtam, rosszul teszem.
De az álmaim múltak rajta
így megtettem.

Szerettem, régen, szerettem,
de akkor nem tehetettem,
mert gyermeki kezemmel
el nem érhettem.

Sötét van, csillog a szeme,
lázasan kutatgat keze.
Fekszem tehetetlen.
Mennyire szeretlek !!

Valami nem stimmel !
A hideg éjszakában
zokogok tehetetlen.
Mi lesz velünk ?
Mi lesz velem ?!?

Szeress, hogy megbocsáthassak önmagamnak !

István ciklus - 1995. október 19.


20. Beteljesülés

Megtettem végre; igaz álmomban.
Bejött a szobámba, hogy hogy került oda?
Megcsókoltam és ő hagyta magát,
lágyan húztam le róla a ruhát.
Csókolóztunk és megtörtént.
Gyors volt és lelketlen, miért?
Tengernyi magja töltött el engem,
és felkiáltottam meglepetésemben.
Felpattant és szinte ruha nélkül menekült,
és én magamra húztam a takarót.
Zokogtam annyira, de annyira.
Mennyire vágytam rá és milyen szörnyű volt.
Ugye az álmok nem válnak valóra ?!

István ciklus - 1996. január 23.


21. Csillagom

Volt, hogy utáltalak
azért, mert oly őszinte voltál.
Volt, hogy kerestelek,
mert nagyon hiányoztál.

Van, hogy szemedbe nézek,
mert szükségem van rád.
Van, hogy szemembe nézel,
elveszítesz talán ?

Lesz, hogy gyermekeid
őszintén kérdezik,
lesz, hogy terveid
enyémet keresztezik.

De mindig csak
azt mondhatom:
Szeretlek egyetlen,
drága csillagom !

Örökre ciklus - 1995.október 19.


22. Esküvő

Ott álltam Veled,
fogtam a kezed,
és csak csodálkoztam,
megtörtént velem.

Feleség lettem,
örökre a tiéd,
és csak gondolkodtam,
vajon miért.

Szeretlek, azt tudom,
de biztos vagyok-e magamban ?
Meg sem gondoltam,
mikor kimondtam, hogy igen.

Jöttek a rokonok,
barátok és ellenségek,
Nem voltam magamnál, s tudom,
egyszer voltam menyasszony.

Elmúlt a nap,
mire évekig készültünk,
fáradt voltam és boldog,
szép volt, jó volt, egyszer elég volt.

Fontos voltam Neked,
fontos vagy nekem,
nincs már választás,
Tied az életem.


Örökre ciklus - 1996.október 3.

23. Téged kérdezlek

Holnap is ott fogsz ébredni mellettem.
Kitöltöd manapság minden üres percem,
szerelemmel, barátsággal, magaddal,
s nem bánnám, ha örökre így maradna.

De tudom, hogy a fiatalság múlandó,
nehéz megtartani varázsát,
szavakkal talán nem is kimondható,
látni engedi majd elvirágzását.

De ha öreg leszel, megfáradt,
ráncos, zsémbes és elfonnyadt,
én akkor is szeretni fogom benned
azt, akinek a felesége lettem.

De vajon, ha én is megöregszem,
szeretni fogod-e eltöppedt testem,
fogod-e majd remegő kezem,
s látni fogod-e bennem,
azt, aki valaha is lehettem ?

Örökre ciklus - 1997. március 13.



24. 25 év nagy idő

25 év nagy idő
Én még fel sem foghatom,
Hiszen a földet
csak 22 éve koptatom.

Persze lehet majd
én is eljutok
ehhez a naphoz.
Voltatok boldogok?!

Nem mindenkinek
Jön össze elsőre.
Másodikra, sokadikra,
nem tudják, mi a nyitja.

Persze nekem
majd elárulhatod,
Mindenképpen szeretnénk
lenni ilyen boldogok.

Életképek ciklus - 1998. nyara



25. Házassági évfordulóra

Van-e meghatóbb annál, ahogy
két öreg szív itt áll,
és ennyivel a hátuk mögött
esküdnek újra oltárnál.

Mennyi vész és baj
gyötörhette őket,
edzette olyanokká,
hogy fájdítja szívünket.

Lám jó példa,
ki lehet bírni
háborút, ínséget,
halált és szükséget.

Volt, hogy menekültek,
néha megpihentek,
de mint űzött vad
élték éltüket.

Kell-e még ünnepelni
ma, mikor nekik
minden nap külön ünnep,
ha békén hagyatik.

Isteni kísérőjük
megvédte őket,
csak a szükségessel
szenvedtette létüket.

Büszkén viselik
ráncaikat, sebeit
a múltnak, mely
arcukra véste emlékeit.

Fiatal vagyok,
nem érthetem
milyen fárasztó volt
e küzdelem.

De szeretném, ha
még sokáig foghatnák a kezem,
őket életük végéig,
s azután szeretem.

Életképek ciklus - 1998. nyara



26. Házassági évfordulóra 2.

25 év alatt
mennyi mindent
végre lehet hajtani:

Fel lehet építeni
egy egész várost,
akár betelepíteni.
Fel lehet fedezni
a Holdat, Napot,
megmászni, ha engedi.
Generációkat lehet
még ennyi idő alatt
felnevelni, elveszteni.
Halálos betegséget
lehet talán
ártalmatlanná tenni.

... Sorolhatnám
de nem teszem,
van jobb ötletem.

Megkérdezlek
te mit tettél,
mialatt ennyit éltél:

Ennyit éltél
házasságban,
rosszban, jóban.
Dolgoztál,
fáradtál, utaztál,
festettél.
Mostál,
vasaltál, főztél,
szépítkeztél.
Gyűjtöttél,
félreraktál,
néha gyarapodtál.
Fáradtál,
felmostál,
takarítottál.
Szerettél,
gyűlöltél,
szerelmeskedtél.
Tévét néztél,
rádiót hallgattál,
újságot olvastál.
kocsit vettél,
kocsit cseréltél,
aztán lakást.
Temettél,
keresztszülő lettél,
elzárkóztál.
Vitatkoztál,
hazamentél,
vásároltál.
Zoknit varrtál,
fényképeztél,
sírtál.
összevesztél,
kibékültél,
heverésztél.
Tanultál,
olvastál,
okosodtál.
Szültél,
neveltél, szidtál,
kényeztettél.
Vártál, vittél,
hoztál,
cipeltél.
Hagytál,
néha szóltál,
szomorkodtál.
Tanítattál,
szorítottál,
kikérdeztél.
Elengedtél,
féltékenykedtél,
férjhez adtál.
Dolgozol,
keresel,
fáradsz, öregedsz.

Nem valami sok.
De több annál,
amit kívánhatnál.

25 év nagy idő.
Te véghezvitted azt,
amit ennyi idő alatt lehetetlen.

Életképek ciklus - 1998. augusztus

főoldalra