Érzések ciklusban íródott verseim

1. Gondolatébresztő

Élni oly könnyű, de sokszor nehéz,
ki boldogan akarna élni, az merész.
Sokszor nézel rám, de nem látsz engem,
s néha fáj, ha fogod a kezem:
mert mellettem vagy, de nem jössz velem.
Szeretsz, de már rég nem tiéd a szívem,
s lelkemet is lassan elveszítem,
gyorsan elmegy minden, főleg a kedvem.

Érzések ciklus - 1990. november 26.


2. Érzések

Volt valaha
valami érzésem.
Neked is.
Segítesz megtalálni?

Rád nézve
kire gondolok,
ha önmagamat látod?

Nem kellesz,
mert hiányzol.
És én sem hiányzok,
mert kellek.

Mikor szükséges
az elégséges dolgok
elégtelen elrendezése?

Vannak dolgok,
amelyek megfoghatatlanságukkal
elérhető közegben
sem eltaszíthatóak.

Szeretném neked azt nyújtani,
amit szeretnék, ha nyújtanád nekem.
De a dolgok mai állása szerint
nem biztos, hogy lehetetlen.

Érzések ciklus - 1994. november 10.


3. Siralom

Direktíva ide vagy oda,
jogszabály nem mondta soha:
"Hogyha felkúsztál a székre,
lépj csak mindenki fejére!"

Részegítő hatalom ez
megvadít bár, érezd:
hogy alattad megmaradtak
a szegény Beosztottak.

Nehéz mindig dönteni,
jutalmazni, büntetni.
De mindig oda kéne figyelni:
Vezető mellett Embernek maradni!

Érzések ciklus - 2000. július 3.


4. Titanic

Múlik az éjszaka,
soká már nem tarthat.
A halál fuvallata
örökre elaltat.

Érzések ciklus - 2001. május 7.


5. Mama szülinapjára





Érzések ciklus, 2006. február 14.


6. Búcsúztató

Mi írunk levelet tinektek.
Kell több, nem mond ez eleget?
Ti negyedikesként már bizonyára
megértetek sok nyarat, s telet.
De ha sorsunk panasz szavának
szívetekben egy csepp hely marad,
nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattatok eddig, szólni féltetek,
de most már nem dahat kapát
a sok tanár tinektek.
Felettetek már sok vihar elvonult,
s miattatok több tanár zárdába vonult.
Tapasztalat-cseréink záloga,
hogy ezt a sulit nem felejtitek
soha, ugyanis mi még
két évig itt ... rostokolunk,
s ebbe már bele is őszült a hajunk.
Kik vagytok?
Ördögök vagy angyalok?
Ez a kérdés
tanáraink szájából is hallhatott.
Hát jó, sorsunk gyanútlanul
feltártuk itt nektek, gondoljátok el,
mily tapasztalatlanok vagyunk,
a segítség néha elkel, ezért az "E" arra
is kér, gyertek vissza néha-néha,
mert sok gólyának kell a béka.

Érzések ciklus - 1991, Teleki napok


7. Jó volt veled

Jó volt veled!
Sokszor úgy éreztem,
melletted az életem
nem lehet már gyötrelem.
Jó volt veled.
s néha, mikor ott álltál
szemben velem, a falnál
kisfiús szemeidben
fel-feltűnt a félelem.
Jó volt veled.
Segíteni nem tudtam,
s remegtem a karodban,
mikor magadhoz öleltél.
Jó volt veled!
Nélküled most üres lett
egyszerre minden. Minden.
De tudom, hogy mint egyszer régen
szükséged lesz rám még. Érzem ...

Érzések ciklus - 1990. december 15.


8. A magány



Magányomban néha
még mindig téged kereslek.
De kezemet hiába nyújtom feléd,
téged már el nem érhetlek.

Magányos falak között
csak a szívem magányosabb,
s felröppenő sóhajom
téged már meg nem hat.

Sötétben vagyok, de látom,
segítő kezek nyúlnak felém,
nyúlnék én is feléjük,
de bilincsként szívódtál belém.

Sírnék, de könnyeim
befelé ömlenek,
ellenszere te lennél
csak, fájó szívemnek.

S néha, mikor mégiscsak
kisüt pár órát a nap,
akkor is csak rág gondolok,
mindhalálig tied vagyok!

Érzések ciklus - 1990. december 17.


9. Tacsi


Még nem is tudtam, hogy vagy
már szerettelek,
így ismeretlenül foglaltam
imáimba a neved.

Elképzelt mosolyod
most valóra vált,
s nem kell többé álmodnod
ahhoz, hogy lásd:

Minden csepp véremmel
s tiéd vagyok, csak a tiéd!
s ha megkérsz, örömmel
leszek örökre is tiéd.

Érzések ciklus - 1991. január 22.


10. Töredék ... (talán hozzá)


Tegnap a házunk előtt
ment el ő, s a délután
komor hangulatából
jókedvű lettem és vidám.

Míg közeledett szőke feje
az ablakunk alá,
szívem boldog volt és remélt,
tán miattam jött, a kedvemért.

Érzések ciklus - 1991.


11. Szeretnélek szeretni!


Szerettél, s én mégis eltaszítottalak,
én voltam a mágnes, de nem akartalak,
most, hogy többet már nem találkozhatunk,
szeretnélek, s füledbe súgnám, még megbocsáthatunk.

Most, hogy arra gondolok, talán
én rontottam el az életed,
s ha nem találkoztunk volna,
viszonozták volna szerelmed.

Soha mást sem hallottál tőlem,
csak hogy: tűnj el, kopj már le,
most már megbántam mindent.
Őszintén néznék szemedbe.

Szeretnélek szeretni, de úgy
hogy az már fájjon, fogni kezed
oly erősen, hogy lepjen el az álom ...

Érzések ciklus - 1991.


12. Csak vágy volt, semmi más


Nem ez volt.
Ez nem az volt.
A vágyat összetéveszteni
bűn azzal, mi
nem szerelem.

Nem ez volt.
Ez nem az volt.
Hiába hazudtunk egymásnak
vágyat, ez nem
volt szerelem.

Nem ez volt.
Ez nem az volt.
Gyengéd szavakat ugyan kaptunk;
nem igazgat, s
nem eleget.

Nem ez volt.
Ez nem az volt.
Másvalamire vágytam akkor,
szeretni, s
szeretve lenni.

Érzések ciklus - 1992. szeptember 21.


31. I met you once


Csak ültél.
Szőkeséged, hosszú hajad
azonnal magával ragadott.
S nem kerestünk rá okokat,
hogy magyarázzuk a szavakat.

Csak néztél.
Szemünk sugarából egy légy
zavartan keresett kiutat.
Nem is kérdeztem, hová mégy,
mindketten ismertük az utat.

Kérdeztél.
S nem mindig válaszoltam.
Te sem merted felfedni magad.
Kit érdekel már a múltam,
ha vágyó szemed reám tapad.

Elmentél.
S ki tudja, mi történt veled?
Mindketten akarjuk, jól tudod,
mégis elvesztettem kezed.
Istenem, a szemed, a kezed ...

Érzések ciklus - 1992. október 8.


32. Liebe


Fühlst du, was ich fühle ?
Siehst du, was ich sehe ?
Hörst du, was ich höre ?
Weist du, dass ich liebe ?

Ich liebe deine Haare ,
ich liebe deine Zahne ,
Ich liebe deine Stimme ,
Weist du, was ist Liebe .

Liebe ist kein Wunder ,
vor allem ist es schöner ,
Schöner, als die Sonne
Verstänst du diese füher ?

Érzések ciklus - 1992.


15. Rímtelenül


Régen nagyon sötét volt,
s félve menekültem,
karjaidban megremegtem,
részemről ennyi volt.

Számodra nem volt több
egy szokásos kalandnál .
Kikkel csaltad meg Őt?
Hiába is számolnám ...

Múltak a napok, de hiába
vártam kedves cirógatásra,
rendes voltál, udvarias,
de hol volt az érzelem ?

Talán még soha, soha
nem szerettél senkit
csak magadat, noha
megtarthatnál bárkit,

ha egyszer kimondanád,
amit a másik hallani,
érezni akar, s megtudnád,
hogy az is fáj , ami ...
... a másik elől rejtve maradt!

Nem érdemled meg ,
hogy rímbe foglaljalak.
Csak azt kívánom neked,
hogy úgy szenvedj, mint én!

Érzések ciklus - 1993.febr.18.


16. 1993. január 6. - április 16.


Tele vagyok kétséggel,
félelemmel, sejtelemmel,
szerelemmel.
Mindent, amit adtam
- hogy egyedül maradtam -
felbontatlanul visszakaptam.
Fáj, mert van ami fájjon:
a szívem - tik, tak - lassan dobban.
Nem veszek levegőt,
hogy még jobban fájjon; megdobban.
Az élniakarás elnyomja a szerelmet,
és itt hagyja bennem a félelmet.
Nélküled éppúgy nem tudok élni,
mint levegő nélkül ... Lélegezni!
Mintha nevedet mondanám ki,
pedig ez is csak egy ige, akár az élni.
Szerettem leírni ezt a szót: szerelem.
Most társul hozzá két megvetett
f-betűs: fájdalom s félelem.
Hosszú pillanatok után
levegőt venni - lehet olyan jó,
mint Veled lenni ...
Veled ... Szerelem ... Lélegezni
Tik-tak, tik-tak ...
Dobog tovább. Miért csak ennyi?!?

Érzések ciklus - 1993. április 16.


17. Válasz


Csak tudnám, mi az, amit érzek
- tiszteletet, szerelmet? -
Magamba zárnám gyengeséged.

Sebezhető vagy, hisz megszülettél
Kérdezni sosem mertél.
Válaszolni Neked ki fog?

Mindent elronthatok, tudom,
válaszommal elriasztalak,
mégis ki kell mondanom:

Gyenge vagy, mert embernek születtél,
erős lehetsz, mert engem szeretnél,
s a szerelem lépcsőin sikerülne talán
együtt túljutni a gyengeség falán.

Érzések ciklus - 1993. május 19.


18. Ferinek


Mondd, lenne kedved velem járni?
Kérdi az Orsi a Somától,
Ugye lehetünk barátok?
kérdi a lány a párjától,
Eljönnél velem moziba?
kérdi a fiú a lánytól,
Csak én nem kérdezhetem meg
hogy mi a baj, ki bántott ...
Elrejted a bánatodat, s álarcot hordasz,
Hát nem látod, hogy pofonokat nem mitőlünk kapsz.
Értsd már meg, hogy baráttól elfogadni semmit sem szégyen.
S számíthatsz ránk, bármi lesz is, míg csillag van az égen.
Küzdeni fogunk érted, hisz nem magunk vagyunk,
s akármi lesz is értsd meg: Barátok maradunk!
Szeretném, ha megértenéd, amit most érzek s
félretennéd egyszer végre fiú-büszkeséged.
Pénteken szóba került valami, amit sehogysem értek,
hogy lehet az, hogy a Piros és az Orsi többet tesznek érted,
ugyanis az életed feltártad ott nékik, nem így érzed?
Hisz hozzánk nem voltál soha oly őszinte, s talán az fáj
a legjobban, hogy megértened mért oly nehéz: barát az, ki
barát a bajban. Ismerd fel azt, ki társad lenne minden
vészben; nem pedig csak akkor barát, ha te állsz épp a fényben.
És ezt hidd el,nem féltékenység diktálja nékem,
de muszáj volt leírnom, ami nyomta a szívem.
Ha úgy érzed, hogy mindez hamis, teljesen másképp érzel,
akkor vess ki minden szót fejedből, tépd szét puszta kézzel ...

Érzések ciklus - 1989. október


19. Költői levél a múlthoz ...


Szeretnék veled lenni,
régebben el sem tudtam képzelni,
hogy a szeretet utáni vágy ily erős és maró lehet.
Bánt a lelkiismeret, mert jó sosem voltam veled.
Bárcsak pótolni tudnám az elmulasztott simogatásokat.
Már nem venném ki kezedből a cigit, hagynám,
hogy rám fújd a füstöt, s leheleted által
újjászülethetnék. Tudom, hogy még lehetsz az enyém,
de úgy már sosem, mint akkor ott a kórházi ágyon,
emlékszel? Az üres kórterem fehérre meszelt falai
gyengéden verték vissza hangod, s ölelésed. Bár
tűntek fel új fiúk, olyan mégsem volt egyik sem,
mint te. A becsülésed által most nő lehetnék,
nélküled egy ember vagyok, csupán egy ember; bár
érző, mégsem igazán élő. Már elfogadnám tőled
lopott kis ajándékaidat, hogy ezáltal bűnrészes
legyek, s a börtön kopár falai között veled
oszthatnám meg létemet.

Érzések ciklus - 1991.


20. Költői levél ... Szemaforhoz


Mondd, hogy tehetted ezt?
Akárhányszor szükséged volt rám,
én mindig melletted voltam.
Utolsó találkozásunkkor annyit sem mondtál:
Nézd, elmegyek ...
Hogy tehetted ezt?
Fájdalmam súlya lehúzza lelkemet,
s a vágyakozás köréből ki nem törhetek.
Várlak, még mindig várlak!
Ugye visszajössz? Legalább annyit mondj: Viszlát!
Oh, mért tetted ezt?

Jobb lenne, ha semmit nem éreznék ... pedig most úgy érzem magam, mintha kisgyermekünket is itt hagytad volna. Elmentél nélkül , pedig ez a gyerek kettőnkből született , benne van az összes örömem, bánatom, fájdalmam s irántad érzett érzéseim. Most elmentél és nyakamon maradt minden. Ha lenne kivel megosztanom. Te az én bánatomat sosem vállaltad magadra, most kettőnk helyett cipelem a lelkem. Minden sor, minden betű a te nevedet égeti a lelkembe. Nélkülem nem lettél volna, s én nélküled nem lehetek. Vágyom rá, hogy simogass, dédelgess ; nem kell már, hogy szeress. Vágyom rád ! Kellesz nekem ! Mit csináljak, ilyen lesz életem ? Ólomsúly húzza le szívemet, pedig nem is voltál igazán az enyém , meglehet. Mindig csak a maradékot kaptam belőled, bár az elég volt nekem. Most hiába lesem az ablakot, reményem sincs arra, hogy valaha még találkozhatunk. Remélem boldog leszel, olyan boldog, mint én voltam, mikor fájdalmasan hideg tekinteted én melegíthettem fel. Ezerszer köszönöm Istennek, hogy a közelében lehettem, hisz ő volt az életem. Ígérem, hogy szerelmünk záloga örökre szívemben marad, mégha annak súlyától a szívem le is szakad. Ég veled , s egyszer ha mégis találkozunk, ígérem nem mutatok semmit abból, hogy mi egyszer összetartoztunk .

Érzések ciklus - 1991. május 28.


21. Smaragd


Monoton magányban mohón vágyakozva,
Smaragd szemed látványában elolvadok .
Messzi tenger. Bút feledve elhajózva
Szép tekinteted mellett rab maradhatok.

Végtelen az a mélység, mely rabul ejtett,
Zavartan elfordulok, nehogy észrevedd.
Az Isteni terv számomra kifelejtett,
Anélkül szeretlek, hogy foghatnám kezed.

Smaragd szemeidet vágyakozva nézem
Jó lenne birtokolni, bűnös drága kincs!
Meleg, mély, csillogó, éget mint a méreg,
Mit Te birtokolsz, az nem volt, kincs ami nincs.

Érzések ciklus - 1993.


22. Búcsú


Sose láttam, oly fénylő csillagot,
mint ahogy a Te szemed ragyogott.
De tudom, hogy én Neked csak
egy múló, szép kis emlék maradok.

Gyermeki lelkemmel régen hittem azt,
hogy amit érzek, a szerelem maga az.
Aztán kis időt eltölthettem Veled,
bújhattam Hozzád, foghattam kezed.

Miért pont Te vagy az, ki felkeltette szívem?
Ez mindkettőnk számára rejtelem.
De számomra többé nem kétséges,
hogy amit most érzek, az A szerelem.

Nincs értelme tovább Nélküled az életnek,
ha nem lehetek Veled, nem leszek, nélküled.
Remélem Téged is vár még ily szép gyötrelem,
és felismered, hogy mi is az IGAZI szerelem.

Érzések ciklus - 1993.

---

főoldalra