Életképek ciklusban íródott verseim

1. Tíz Forint története
(eposz 23 versszakban)
... de szeretek mosogatni című népdalra ...

Néha, hogyha suli vége,
s senkinek sincs ahhoz kedve,
hogy egyből haza bandukoljon,
pénztárcánknak kell, hogy fogyjon.

Ugyanis a kóla drága,
Huszonkét forint pohárja.
De nincs ám mindenkinél mani,
egy embernek kell hát állni (a cehhet).

Tehát vár a Zöld Szemafor,
ez a vonat nem zakatol,
megismerni onnan lehet,
hogy a srác ott mindig nevet.

A lány mindig kutyával van,
a Livi meg félelemban,
ugyanis csak magát félti,
hogy a kutya majd megtépi.

De a kutya csak ül nyugodtan,
a vendégektől elbágyadtan,
s eszébe se jutott soha (még csak az se),
hogy a Livit megszagolja.

A srácról még azt is tudjuk,
hogy oly szerelmes, mint az ágyú
csak akkor volt (réges-régen)
mikor gimnazista volt a lelkem.

Ide szoktunk hát kiülni,
jókat szoktunk még füstülni (már aki),
szép hercegünk akkor jöhet,
ha valakinél talál tüzet.

Livi szerint nincs még vége (a versnek),
jussunk tehát a kettőre (egyről).
Pontos menetrendünk nincsen,
az se baj, ha pénzünk sincsen,

Ugyanis a Jakab Sára
szívesen fizet kólára,
de beugró nélkül nem megy,
az előleg fejenként egy ...

olyan vicc, mely nem hangzott még
Házibarátunk szájából,
ilyen viccre márpediglen
úgyis hiába pályázol!

Bea mindig bosszankodik,
mert a Feri borzaskodik,
hogy ő nem jön velünk együtt,
nem bírja a cigit, füstüt.

Zsófia, ki mindent elhisz,
már amit csak hinni lehet,
s ha az étlapot meglátja,
nem fog kérni ivólevet.

Ugyanis a kóla finom(abb),
igaz, nincsen benne semmi,
azon szoktam kiakadni,
hogy érződik néha gumi.

S míg szerelmesen nézek egyre,
Ő érzéketlen, mint egy kecske.
Most már csak a rím hiányzik (mármint a kecskerím)
Jézusom, rámjött a csuklás.

És miután elolvasta (a verset),
kecskebőrét sutba dobta,
bátorságot is merített,
míg engem meg leterített.

És abban a pillanatban,
mikor nyelve volt a számban,
se köpni, se nyelni nem volt
erőm ahhoz, hogy a csókot

kellőképpen kiélvezzem,
mert csak az járt a fejemben,
hogy a rendőr ott mögöttem
mi a fenét néz felettem.

Talán morbidnak tűnik most,
amit itt leírtam nektek,
folytatását majd csak akkor,
ha megtudom, hogyan csókol ...

Livi kiadta az ukázt:
Megtiltom, hogy oda elmenj!
De nem hozta reám a frászt,
akkor is el fogok menni!

Mindenki a saját kárán
tanulja a dolgokat,
seggreeséseknek árán
szerezzük a foltokat.

Egy csókba még nem halt bele
tudomásuom szerint senki,
akkor tehát ne szólj bele,
úgyis rá fogok majd jönni,

hogy mit nem lett volna szabad
ilyen sietősen tenni,
de ahhoz a hibákat is
muszáj nekem megismerni ...

... Miután a hibákat is
alaposan megismertem,
Livi szerint nincs más dolgom,
befejezem hát a versem.

(Étlap a Szemaforból)
Ám még mindig nincsen vége,
teríts étlapot eléje!
Én az árát nézem nyomban,
bár nincs soká forgalomban.

68 Forintért lássuk
mit kínál, mint ital, jaj hukk!
száz lábúnak száz az ára,
vissza is jön a torkába,

annak aki mindig ezt,
sőt még sok más féle szeszt
vesz és meg is issza nyomban,
bár már azt sem tudja, hol van ...

Életképek ciklus - 1990. november 2-nov.10.


2. Vakon születni
(trilógia 1. rész)

Két fiatal boldogan vár,
születőben van egy baba,
ha lány lesz, majd: Nikoletta,
ha fiú lesz, akkor: Mika.

Két óra az nem sok idő,
bár nem így érzi az apa .
S két hét múlva boldogan megy
egy kislánnyal együtt haza.

Eltelt egy hét, aztán három,
de nagy volt az aggodalom.
Niki figyel minden zajra,
de a szemét nem forgatja.

Rohannak az orvosokhoz,
de a lelet nem sok jót hoz.
A kislánynak vakon kell majd
kis életét megszoknia.

Szülei már nagyon várták
első szavát az utódnak,
de jókedvüket ez tépte szét,
a lány így szólt: Sötét! Sötét!

Kis kezével apránként
felfedezte a világot,
élt egy szép kis virágszélként,
kitől elzárták a Napot.

A szavakból többet értett,
mint más egy tekintetből,
tudta mi a jó, a rossz tett,
Mindenkit szeretett szívből.

Életképek ciklus - 1991. május 28.


3. Vakon szeretni
(trilógia 2. rész)

Vakon tanult meg szeretni
erdőt, mezőt, napsugarat,
s tapintásról felismerni
kedves arcot, hosszú hajat.

Egy szép nyári délelőttön
megszólította egy mély hang:
Kedves kislány, kérlek mond meg
neked mit jelent egy kaland.

S a fiú elbeszélte,
elhagyta a barátnője,
A lány meg csöndben hallgatott,
amint a fiú motyogott ...

Két év óta együtt járnak,
s a lánynak beteljesült
minden álma, kék szemével
sötétbe néz, de szép világba.

Minden héten együtt vannak,
s amit a lány nem láthat,
segít a srác elképzelni,
tapintani, érzékelni.

Szerelmüknek nincsen gátja,
bár a fiút nagyon bántja,
hogy kedvese nem láthat mást,
csak sötétet, örök homályt.

Néhány boldog hónap után,
együtt mentek szüleikhez:
Adják jóváhagyásukat
egy szép családi élethez ...

Életképek ciklus - 1991. május 28.


4. Vakon szenvedni
(trilógia 3. rész)

Hosszú töprengések után
nehezen, de eldöntötték,
bármi lesz is ezek után
vállalnák egymás gyerekét.

Nehéz volt ez nekik nagyon,
orvosaik tanácsára
hogy a szülés majd ne fájjon
Niki befeküdt kórházba.

Fárasztóan telt a hónap,
míg a kisded nagyoddodott,
sírva ment csak az anyának
vakon várni a magzatot.

Eljött végre a pillanat,
izgalomban folyt a műtét,
megengedték az apának,
hogy láthassa fia jöttét.

Hirtelen egy sikoly szakadt
a feleség torkából ki,
s ájulásából ott
nem is tudott felébredni.

Öt nap telt el várakozva,
Jó vagy rossz hír? - ez a gondja
az apának, nem hiába:
igen, igaz, lát a fia!

Másnap hajnal Niki ébred,
s nyitott szeme el-elréved.
Meleg karján ott a fia,
s csoda folytán ő is látja ...

Életképek ciklus - 1993. február 19.


5. A matek házi

Ha nem érted a matek házit,
és mégis mindenki rád számít,
Ne idézz régi hősöket,
Ne kérdezd akkor se ősödet!

Hisz a dolgokat ő sem érti,
de tekintélyét féltve félti,
s ha butaságától begorombul,
még kaphatsz is tőle jobbrul-balrul.

Ha egyszer a matekot mégis érted,
mutasd, hogy nem és ősöd kérd meg
szépen, s míg hebegve magyarázza,
vezesd óvatosan a megoldásra.

Értelmes szemmel nézz a szemébe,
lássa, mily nagyra nőtt tekintélye,
mivel a problémát sikerrel oldotta,
ha kéred, örömmel engedl el diszkóba.

Életképek ciklus - 1989. november


6. Hazám ...

Ha meghalni kell, se rest, se bátor,
megválnikell immár a hazától?
Kérdések után kevés a válasz,
hazámtól el csak a kaszás választ!

Hallani, mit más csak gondolni mer,
otthonunkért bátran harcolni kell!
Mi lenne különben a tanyasi házból?
Hiszen válik a vakolat ősrégi faláról.

Itt adott jóanyám gyermeknek életet,
szerény fiából öldöklő hogy lehet?
Ki nem mer kezével öldökölni bátran,
szóval tanítson élni a hazában!

Életképek ciklus - 1989. december


7. Egy tiszta pillanat

Tök jó, hogy újra élek,
csodaszép, hogy újra érzek,
Talán az alagút sötétségének
most örökre vége,
s már nem lesz szükségem
gázra vagy kötélre.

Tök jó, mikor újra szép a világ,
de félek, hogy ennek hamar vége,
s újra vonz majd egy kies faág,
hogy így süllyedjek le a mélybe.

Tök jó, hogy itt vagy, csak félek,
hogyha elmész, hiába kérlek:
maradj itt, ne hagyj egyedül,
mert az egész kártyavár ledűl.

Tök jó, hogy vagytok, s mellettem álltok,
bár a hideg falaktól néha ti is fáztok,
s hiába raktunk már ezerszer tüzet,
mindig megmaradt az a bizonyos füzet,
melyben mindegyikünk sorsa betöltésre vár;
merjünk végre életünkön változtatni már!

Életképek ciklus - 1991.


8. Meglepetés
(anagramma)

S oha nem fogom szeretni őt!
O lykor tvolinak tűnik nekem,
M ost bele képzelem el a jövőt
A hogy széttörné a szívem.

S zerelmedet eltaszították,
Z árkózottabb lettél, mint még soha.
E gyszer az életben látták
R osszak és jók, hogy mint repült tova
E mlékezeteddel az a lány.
T ekinteted rabjává válhatunk,
E lképzelni is nehéz, hogy hány,
D e hányszor szabadulni próbáltunk.

M égiscsak jó melletted élni,
É rveinket elsodorta a szél.
G yakran próbáltunk hozzád érni,

A ztán megtorpantunk, mint aki fél.
Z árkózottabb talán nem is lehetnél.

O lomszíved ajtaját keressük.
R ohanó világunk rabja vagy
S oma, hosszú hajaddal szeretünk
I gy, ahogy élsz, márha élni hagy
T úlzottan elfojtott szerelmed !
?

Életképek ciklus - 1991. május 31


9. Húsvét éjjel

Húsvét volt és találkoztam Veled.
Nem tudom, álom volt-e, látomás?
De fájdalmad megosztottad velem,
s életem azóta ... más.

Vérző stigmáid bennem is fájtak.
Az érzések elhagytak. Megtisztult
lelkemben nincs helye másnak,
csak szeretetnek, megbocsátásnak.

Idegen szavakból kicsendült bánat,
úgy érzem, szemeid mindenhol látnak,
barokk stílusban zengő szavaknak
értelmet szenvedéseid adtak ...

... Első nap a távoli városban,
az óra hajnali négyet mutat.
Kabátom összehúzom fázósan,
szemem ismerősök után kutat.

Nehéz lesz, érzem, s nagyon félek,
az óra nagyon lassan ár, ha jár.
autók suhannak el, létek,
s csak őket keresem, várom már.

Fél óra múltán könnyeim égnek,
s nincs helye már a beszédnek.
A kanyarban feltűnő sötétkék autó,
jól esik, szinte lelkembe ható.

Kiszállván siettek hozzám,
s már nem jutott eszembe hazám.
Te vagy az akire vártunk?
Végre egymásra találtunk ...

Hajnali ötkor reggeli otthon,
majd kimerült alvás fenn az ágyon.
Megérkeztem, révbe értem,
s már nem annyira féltem.

Az apuka, kit Franznak hívnak,
éltetője a családnak.
Minden, amit elhatároz
boldogságot, szerencsét hoz.

Édesanyjuk nehéz gondja
az egész család lelkét nyomja,
s ha szépen kérik, nyúzzák
kosztja után minden ember
megnyalhatná a tíz ujját.

Sorrendben a nagylány jönne,
de ide kívánkozik Suzanne,
ki órákig tud telefonon
lógni a sok barátokon ...

Életképek ciklus - 1992. május 7.


10. Valentine's Day

The fire can't be without the water,
the sun can't be without the moon.
I told yesterday to my mother,
you will love me soon ...

Every night I see the stars,
every day I think about
you and me and all the love,
what about we talked a lot.

You are for me the Universe,
you are the only, who I love.
It can be for me the worst,
if you will me leave at first.

Életképek ciklus - 1993. február 14.


11. Születésnapodra

Míg gyermek voltál
arról álmodoztál,
bárcsak lehetnék tizennégy,
s álmaidnak netovábbja
volt a huszonnégy.

Hát most annyi vagy!
Vállalhatod önmagad.
Kívánhatok Neked többet, mint
még egyszer huszonnégy,
meg még egyszer huszonnégy
- azaz kilencvenhat évet ? -
Ennyi amit neked szánok,
- na nem lehetek ilyen álnok -
Legyen egyszáz, ha nem bánod!

Életképek ciklus - 1993. június 12.


12. Ó, közigazgatás mennyire szeretlek!
(szonett)

Néha, hogyha unatkozom,
- bár ez nálam nem gyakori -
gyakran azon gondolkodom,
milyen jó is ez a suli.

Furcsa szerelem ez nálam,
gyermekkorom ideálja
egy hivatalnoki állam,
mely igazgatásomat állja.

Ó, közigazgatás mennyire szeretlek!
Tudom, soha el nem feledlek.
Szemeim előtt akták lebegnek.

Remélem hűtlen nem leszel,
s többé az élet nem vesz el
aktáikhoz hű hivatalnokokat!

Életképek ciklus - 1994. január


13. Koszos gyöngyszemek

Ki vagyok én, hogy Rólad írjak,
hisz több vagy talán nálam is.
Naponta keresed kincseid, javad
s elviseled becsmérlő pillantásom is.

Megvetnek, bár szánnak embertársaid.
De tőlük hiába vársz bármit is.
Naponta rakod eléjük koszos mancsaid,
elfogadod levetett modorukat is.

Életképek ciklus - 1994. március


14. Fám

Őserdőben élünk.
Mindig nagy, erős
fának képzeltelek.
Orchidea létem
neked köszönhetem.
Kúsztam eleget,
felsebzett sok ágad,
de a virág-szükséglet
erősebb Tenálad.
Érzem már a csúcsot,
vagy inkább remélem,
csak le ne tépjenek,
mielőtt elérem.
Nem félek vadásztól,
késtől, vagy madártól,
csak hogy elszakíthatnak
szeretett, nagy fámtól ...

Életképek ciklus - 1996. nyara


15. Búcsú

Nehéz körülírni,
Mi a jó benne és a rossz mi.
Rossz, hogy el kell válni,
jó, mert nehéz Téged feledni.

Sok búcsú az élet,
De még sokkal több találkozás:
Barátság, sok szeretet,
néha-néha egy kis csalódás.

Az emlékezés szép,
mert sok rosszat hamar feledtet.
Hidd el, hogy ez a kép
melegséggel tölti életed.

Amit kívánhatunk,
az kevés bánat és sok siker.
Bár mi itt maradunk,
de a szívedben megyünk Veled.

Életképek ciklus - 2001. december 18.


16. Éljen soká!

Mikor volt az a nap,
amikor arra ébredtél,
hogy nincs mit tenni,
Megvénültél?

Augusztus volt, nyolcadika?
Az év talán legjobbika.
Így utólag is azt kívánom:
Sokáig élj, jó barátom!

Életképek ciklus - 2000. augusztus 25.


17. Fahéjas csillagok

Odakinn csillog mindenki szeme,
íme, a karácsony szép ihlete.
Meleg és fahéj illatú ünnep,
lenne bár ilyen szép mindenkinek!

Csillámos csendben elgondolkodom,
Neked búcsúként ezeket hagyom:
Csillagfény, melegség, sok szeretet,
Feledni ilyeneket nem lehet.

Ha majd egyszer karácsony lesz megint,
az emlékezés akkor megérint.
Ne feledd, mit elmondtam most neked:
Melegség, csillagfény, sok szeretet.

Ezekről mindig jussak eszedbe,
így már soha nem leszek feledve.
Volt sok bánat, talán még több öröm,
mondhatnék e szebbet, mint: KÖSZÖNÖM?

Életképek ciklus - 2000. december 12.


18. Fellebbeznék ...

Kérem szépen fellebbeznék,
hiszen én nem szándékosan,
a könyvelőm is, beteg lennék,
és meghalt a kiskutyám.

Mindig, mindent határidőben,
csak most először történt.
Én nem károsítottam meg,
megyek az Elnök Úrhoz.

Elveszett, mert ellopták,
valamint akkor elégett,
de hiszen csekély összeg, lám,
ráadásul a nyugdíjam is kevés.

Feleségem gyesen,
anyósom haldoklik,
nem voltam jelen
és nem kaptam meg.

Itt van, mutatom,
befizettem, elveszett,
feladtam időben, úgy tudom,
részben be is küldtem.

Nincs rá pénzem elégséges,
vigyék el a színes tévém,
leülöm, ha lehetséges,
börtönben is jobb már ennél.

Különben is miért pont engem,
az én barátom a főnök úr,
tessék nézni az országot,
én csak élni akarok !

Tisztelettel jó leszek,
amíg adózó leszek,
s megköszönöm,
ha békén hagynak.

Életképek ciklus - 1997. március 13.


19. Jégvirágok a szívemen

Csillagszórót gyújtok.
Nézem, ahogy a gyertya fénye rebben,
karácsony, szenteste van
s én egy kicsit elmélkedem.

Azt remélem, hogy lelkemet
nem a gyertya lobbantotta lángra.
Eszembe jutnak a kínos percek,
szomorú szeme zavart sugára.

Reggel, mint mindig
Ő a hideg földön ült,
biccentett mint mindig
mikor elmentem előtte,
s én fázósan sietve
szégyellősen visszabiccentettem.

Otthon ajándékokat csomagolva
bátortalan biccentése
gondolataimat véletlenül
sem engedte el.

S én pár perc múlva
az utcán, szégyellősen
hozzásiettem.
S ajándékom még kezem melegét ontotta,
mikor fagyos kezeibe
azt becsempésztem.

Nekem hozzá képest
a karácsony
ajándékot és melegséget ad.

Én csak egy kis melegséget
ajándékoztam valakinek,
akinek hideg és magányos
karácsonya lesz.
Mindegy miért.
A szeretet ünnepe van.

Életképek ciklus - 1999. december 20.


20. Karácsonyi ajándék

Hajléktalan
portékáját kínálta nekem,
melyből mindennapi
betevőjét szedi össze,
de apróm nem volt feleslegesen.

Mondtam, majd
holnap visszajövök
és veszek.
Boldog karácsonyt kívántam neki,
hogy azzal majd tovább megyek.

És ingyen elfogadja? - kérdezte.
Pár meleg szavamért
Ő akart ajándékot adni nekem.
Akinek semmije sincs.
A szeretet ünnepen.

Életképek ciklus - 1999. december 20.


21. Körforgás



Érzések, dallamok, világok,
színek, álmok, örömök, gondok,
szerelmek, háborúk, és békék
mozgatják a világ egészét.

Magad is kívűlállónak tünsz,
ha megállsz, úgy érzed megszűnsz.
De ez nincs így, hisz Te is tudod
a világot meg nem állíthatod.

Életképek ciklus - 2001. március 20.


22. Meghalt a király

Fel nem foghatom
hogy történt ez Veled?
Elmentél; nem tudom
mi lesz így nélküled.

Hangod elrepített,
lelkemből szóltál.
Az élet megintett,
szavam Te voltál.

Remélem megpihensz
fenn az angyaloknál,
odaát is énekelsz,
a világ meg nem áll.

Életképek ciklus - 2001. január 3.


23. Mit próbáltál ki?

Szoktál színeset álmodni?
Olajat cukrosan enni?
Nyáron bunji jumpolni?

Hogyan élhetnél teljes életet,
Ha mindent még nem próbáltál ki?

Életképek ciklus - 2001. március 20.


24. Egy nehéz tél

Sántít a január,
elcsúszik a hópehely,
a hideg jégbe zár,
nem túl jó most ez a hely,
fázik a február.

Elfáradt hóvirág,
ólomsúlyú szirmait
viseli a világ.
Árnyék festi álmait.
rácsap a hólapát.

Életképek ciklus - 2003. január - 2006.10.26.


25. Karácsonyi határozatlan határozat

Határozat hozatal a feladatom,
De határozottan unom,
Hogy tavaly is nekem kellett határoznom.
Így inkább versbe foglalom.

Akinek döntésem ellen
Bizonyítékok állnak rendelkezésre,
Úgy azt mutassa be menten,
Vagy bízza általam a törvénykezésre.

Határozatom alanya
Roppant okos, kedves, művelt egyéniség
De felsóhajt a földanya.
Kevesebb is lehetne az emberiség.

Hangja ugyanis súlyosabb,
Mint amit manapság földanyánkra terhel,
De számunkra aranyosabb,
Mint félig élő-holt társunk, de ezerrel.

Kedvessége teret nyerő,
Persze ha arra tényleg elég hely akad,
Szaktudása megfelelő,
Főnöki szivatásokon ki nem akad.

Nagyon örültünk jöttének,
Határozottan reméljük, soká maradsz
Visszavágysz? Mi a fenének?
Nálunk jobbat nemigen kapsz.

Döntésem végére jutván,
Remélek szakmai s egyéb sikereket
S számodra azt kívánnám
Hogy nemzzél még gyermekeket!

Életképek ciklus - 2004. december 11.


26. Fohász

Nem kell félni,
nem fog fájni!

A Kánaánt megélni
segíts nekünk Istenem!

Életképek ciklus, 2006. július 29.


27. 25 év nagy idő

25 év nagy idő
Én még fel sem foghatom,
Hiszen a földet
csak 22 éve koptatom.

Persze lehet majd
én is eljutok
ehhez a naphoz.
Voltatok boldogok?!

Nem mindenkinek
Jön össze elsőre.
Másodikra, sokadikra,
nem tudják, mi a nyitja.

Persze nekem
majd elárulhatod,
Mindenképpen szeretnénk
lenni ilyen boldogok.

Életképek ciklus - 1998. nyara



28. Házassági évfordulóra

Van-e meghatóbb annál, ahogy
két öreg szív itt áll,
és ennyivel a hátuk mögött
esküdnek újra oltárnál.

Mennyi vész és baj
gyötörhette őket,
edzette olyanokká,
hogy fájdítja szívünket.

Lám jó példa,
ki lehet bírni
háborút, ínséget,
halált és szükséget.

Volt, hogy menekültek,
néha megpihentek,
de mint űzött vad
élték éltüket.

Kell-e még ünnepelni
ma, mikor nekik
minden nap külön ünnep,
ha békén hagyatik.

Isteni kísérőjük
megvédte őket,
csak a szükségessel
szenvedtette létüket.

Büszkén viselik
ráncaikat, sebeit
a múltnak, mely
arcukra véste emlékeit.

Fiatal vagyok,
nem érthetem
milyen fárasztó volt
e küzdelem.

De szeretném, ha
még sokáig foghatnák a kezem,
őket életük végéig,
s azután szeretem.

Életképek ciklus - 1998. nyara



29. Házassági évfordulóra 2.

25 év alatt
mennyi mindent
végre lehet hajtani:

Fel lehet építeni
egy egész várost,
akár betelepíteni.
Fel lehet fedezni
a Holdat, Napot,
megmászni, ha engedi.
Generációkat lehet
még ennyi idő alatt
felnevelni, elveszteni.
Halálos betegséget
lehet talán
ártalmatlanná tenni.

... Sorolhatnám
de nem teszem,
van jobb ötletem.

Megkérdezlek
te mit tettél,
mialatt ennyit éltél:

Ennyit éltél
házasságban,
rosszban, jóban.
Dolgoztál,
fáradtál, utaztál,
festettél.
Mostál,
vasaltál, főztél,
szépítkeztél.
Gyűjtöttél,
félreraktál,
néha gyarapodtál.
Fáradtál,
felmostál,
takarítottál.
Szerettél,
gyűlöltél,
szerelmeskedtél.
Tévét néztél,
rádiót hallgattál,
újságot olvastál.
kocsit vettél,
kocsit cseréltél,
aztán lakást.
Temettél,
keresztszülő lettél,
elzárkóztál.
Vitatkoztál,
hazamentél,
vásároltál.
Zoknit varrtál,
fényképeztél,
sírtál.
összevesztél,
kibékültél,
heverésztél.
Tanultál,
olvastál,
okosodtál.
Szültél,
neveltél, szidtál,
kényeztettél.
Vártál, vittél,
hoztál,
cipeltél.
Hagytál,
néha szóltál,
szomorkodtál.
Tanítattál,
szorítottál,
kikérdeztél.
Elengedtél,
féltékenykedtél,
férjhez adtál.
Dolgozol,
keresel,
fáradsz, öregedsz.

Nem valami sok.
De több annál,
amit kívánhatnál.

25 év nagy idő.
Te véghezvitted azt,
amit ennyi idő alatt lehetetlen.

Életképek ciklus - 1998. augusztus

---

főoldalra