|
Hogyan látnak engem mások :)
Az alábbi versikéket rólam írták munkatársaim
a karácsonyi ajándékozások alkalmával:
Albert amit tud, elrontja,
de itt van Ő, ki megjavítja.
Betegségre sincs sok panasz,
fejfájást ő gyorsan mulaszt.
Növényeknek nagy tudora,
teli is velük a szoba.
Egy új példány mindig akad,
szaporodnak, mint a halak.
Keze alatt minden üveg
szobák csodás dísze lehet.
Egyiptom volt a nagy álma,
el is vitte nyáron párja.
Egyszer nagy trauma érte:
ajtó nyílik, tárul véce,
az ülökén nem más pedig,
mint Marika erőlködik.
Aki ebből felismerte magát,
fogadja szeretettel csomagját.
(Gy.K.)
Virágaink gondozza,
locsolgatja sorra.
Este mikor hazaér,
még rengeteg a dolga:
Verseket ír, rajzol,
kutyáját gondozza,
és a beteg kollégákra is
mindig van gondja.
Tudjátok már biztos,
kiről szól a fáma,
Így hát mostmár töbet
nem verselek máma.
Nem is messze, ott a Blahán
dolgozik egy szőke leány.
Őt húztam a munkahelyen,
neki szóljon most a versem.
Tudjuk, a Télapó azt szereti,
aki az ajándékot megérdemli.
Feldíszíti a munkahelyét
és nem hagyja kiszáradni a növényét.
Segítőkész, gondos, ügyes,
nálam sokkal jobban ír verset.
Ha feldühítem, akkor sem kiabál,
biztosan mindenki kitalálta már!
(V.E.)
Ezt pedig a nővérkém írta nekem:)
Születésed napjára
Mikor a tündérek táncba kezdtek
gyöngyöző kacagások felröppentek
mindeneket rabul ejtve
könnyedén szökellve
Föld felé rebbenve - csak álltam - s néztem.
Egy tünde tánca oly ismerős -
Szívesm megdobbant.
Felismertem őt.
- Ki itt volt közöttünk
zenélt hangszer nélkül,
táncolt muzsika nélkül -
S akkor a tündérek táncba kezdtek
Gyöngyöző kacagások fölröppentek
Könnyedén szökkelve
Föld fölé rebbenve
Mindeneket rabul ejtve.
(B.I. - 2005. február)
alkotásokhoz
főoldalra
Utoljára frissítve: 2006. november 6.
|
|