Jessyrose Collection

Író, a Madách Színház dramaturgja közel ötven éve. Neve fogalom, műveinek gondolatisága a léleknek gyógyír. Tudása ős tudás, amit érthetôen, a ma emberének szólóan tud megfogalmazni.

A színház végigkíséri Müller Péter életét abban az értelemben, amit a görög theatron szó jelent. Beavatási szent helyet, ahol az isteni világ bemutatása történik. Darabjai, még legharsányabb komédiái is ezzel a célzattal születtek. Színpadi szerzôként nagy adománynak tartja, hogy az elmúlt évtizedek alatt, közel hatszáz szerepet írhatott, ami az emberismeretéhez hallatlan nagy segítsége adott. Ennek nagy eredménye a Jóskönyv, amit nem volt könnyű megírnia. Úgy kellett belehelyezkednie az ôsi, taoista szemléletbe, hogy közben ne felejtse, a mai kornak kell jól használható könyvet írnia. És a ma embere zaklatott és egoista, nehezen tudja megérteni, hogy attól lesz boldog, ha sorsát éli s nem önzô kis életét.

Titkos tanítások címmel jelent meg legújabb könyve, ami nem tiltott dolgokról szól, hanem azokról a mély érzésekrôl és gondolatokról, melyeket nem lehet kimondani. Müller Péternek, úgy tűnik, elég jól sikerült megfogalmaznia a kimondhatatlant, mert könyve az eladott példányszám alapján vezeti az eladási sikerlistát. Ez munkájának minôsítô elismerése, de a siker szót nem szereti. Ez csak azt jelenti számára, hogy sok emberrel sikerül találkoznia, olyanokkal, akik rezonálnak arra, amit ô gondol és érez. A legnagyobb elismerés számára az, amikor olvasóitól sokszor kapja azt a mondatot: ez már nekem is eszembe jutott, csak nem tudtam megfogalmazni. Az írónak az a feladata, hogy kimondja azt, ami másnak is eszébe jutott, és elmondani azt, ami életünknek értelmet és magasabb célt ad. Nagy gyönyörűségnek tartja, ha dedikáláskor olyan könyveket hoznak, ami összevissza van firkálva. Ez azt jelenti, működnek a könyvek, elgondolkoztatnak és továbbgondolhatók. Örömére nemcsak a Jóskönyvnél van ez így.

Ezek a találkozások fontos visszajelzések számára, mivel az írás magányos műfaj, sajátos lélektannal. Amikor dolgozik, képzeletbeli olvasóihoz ír, és ilyenkor derül ki, hogy akiket elképzelt, tényleg léteznek, és olyanok, amilyennek gondolta ôket. Ez azt jelenti, ugyanolyan emberek olvassák könyvét vagy ülnek a nézôtéren, mint amilyen ô, és ha a saját mélyebb emberi valóságát megszólítja, akkor hozzájuk is szól. Színpadi szerzô csak az lehetett a múltban is, aki ezzel a megszólító erôvel rendelkezett. Ez a színház művészeinek különös képessége kell hogy legyen. Ugyanez a mágia működik a könyveiben is. Egy tôrôl ered mindkettô.

Munka közben szellemi tanítómestere inspirálja, aki a magasabb erôkre hangolja, ahol meg lehet hallani a tisztább és maradandóbb igazságot is. Minden olyan műnek, amely képes az emberi lelket megszólítani, van egy olyan hatása, amin nehezen fog az idô. Éppen azért, mert az emberi lélekben van valami örök. Az életnek a titka is ez. Csak a felszínen vagyunk különbözôk, minél mélyebbre haladunk, egyre közelebb kerülünk az örök emberhez, "szívünk közös ütemre ver" - mondja. Ott történnek az igazi találkozások, ezen a ponton lehet összekapcsolódni. A "hogyan", az már mesterségbeli tudáson múlik. Hogy milyen mester Müller Péter, arról közel sem teljes életműve önmagáért beszél. Az évtizedekig műsoron lévô színdarabjai, amelyeket a világ legkülönbözôbb színpadain is nagy sikerrel játszanak - közte van a Mária evangéliuma (Tolcsvay László operája, Müller Péter Sziámi verseivel), a színháztörténet elsô olyan színpadi műve, amelyben Szűz Mária nem epizódszereplôként, hanem hôs anya alakjában jelenik meg - vagy százezres példányszámban vásárolt könyvei, amelyek oly sokaknak adnak segítséget, a Hamvas Béla szerint "jólét szenvedélytől uralt" világunkban. Ez a kor nem más, mint egy kollektív tébolyda, és nemcsak azért, mert félünk a jövôtôl. Nagyon sok emberben ott van a bensô érzés, nem lehet az élet ennyire értelmetlen és pocsék, mint amit élünk. A bennünk lévô ember tiltakozik az ellen, ami van. Keresi azt, ami értékes és az életének értelmet ad. Müller Péter számára megadatott a kimondásnak az adománya. Jó, hogy így van. S az is, ahogyan keresi a módját, hogyan lehet sötét korunkban lámpást gyújtani, és békéssé tenni a zaklatott szívünket.
(Moldován Katalin )